Csomor Henriett

Kanyargós útjaikon

Legyél öregedőn fiatalos,
s hagyd korodnak számát.
Engem nem zavar, ha ősz tincsek
rejtőznek szőke, göndör hajadban.
Nekem te szép vagy,
mert gyönyörű lelked simogat, bárhol is vagy.
Hiába választ el bennünket
kanyargós útnak nagy távja.
Dombok-hegyek sokasága,
zamatos szőlők lédús nektárja,
ezer erdei fenyő, s ezer mezei kis virága.
Hiányod akkor is elvezet tehozzád,
szeretlek minden gondolatomban.
Szeretlek vágyakozó ölelésemmel.
Csak te maradj mellettem
örökké, s az élet kivirul felettem.
Szeretem bársonyos hangod
gyönyörű nyugalmát.
Szeretlek, s közben reszketőn
féltelek, ha beteg vagy.
Ha a zord éjszaka rám borul,
drága szívedhez megyek és átölelem.
Könnyeim gurulnak párnám sarkára.
Hiszem, hogy hallod féltő, becéző mondataim
kanyargós útjainknak távolában.