Magyar Zsanett

Szőke bárány

Egy férfi nézett vissza rám a pult mögül bájosan.
Én adtam neki a szomjúságára inni egyet támasztva.
Ő csak nézett azokkal a boci szemeivel énreám.
Mintha mondani akart volna valamit az a kettő barna szempár.

Egy szőke szőlőfürtös bárányka volt, kinek szeplői voltak.
Hosszas haja mézédes szőlőknek otthona.
Nem mondom, de nekem is bejött ez a szőke legény.
Ember legyen a talpán, ki ellenáll majd ezekért!

Nyakába nem volt kolomp, se kis csengettyűcske.
De a hangja még bájosabb, ahogy nekem énekelt.
Mintha csengők zengenének egyszerre, és adnának koncertet!
A madarak is hallgatnak, és csak ámulnak ezerrel.

A rózsaszín felhőtől csak nem látom őt rendesen.
Hiszen vattacukrot adott, és egy csókot kért cserébe.
Ez a jutalma, és a ház vendége egyben egyszerre.
Én csak az udvarlómmá nőtte ki magát egyszer.

Virágokkal kedveskedett, és cseresznyemézes volt a csókja.
Annyira jólesett, hogy nem hagyhattam őt ott soha magára.
Csókjai felejthetetlenek, és ő lesz majd a gyermekeim apja.
Az égbolt is nekünk tündököl majd minden éjszaka.