Pőrén
Már nem vagyok erős,
a hajsza hasztalan,
csak pihegek csendben,
az idő céltalan.
Csak hagyjanak békén,
a négy fal között
befúrom fejem
abba, mi belém költözött.
Apró lépések,
centinként sikerek,
lelassult a világ,
nem vagyok még gyerek.
Újra embrió vagyok,
csak észlelek és érzek,
a külvilág sáros,
nem képezhet fészket.
Tengetem napjaim,
- csak baj ne érjen -
elkészült világom,
hozzá senki se férjen.
A hátralévő időm
elcsepegve nyugodt,
éljetek helyettem,
nekem ennyi jutott.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Nata2023. március 9. 13:13
Szomorú képet festesz az öregségről... Pedig a második szép kor! ♥
MarcziM.Mathias2022. december 4. 15:32
Dehogy is!!!
Majd száznál elgondolkodunk, hogy
hogyan tovább!
Fel a fejjel!!
Szívvel:
Mathias
Madmi2022. december 4. 10:48
Szívvel a remek versért! Adriana
danhauser2022. november 29. 19:12
Rendkívül nagy hatású vers! Szívvel gratulálok: Imre
Motta2022. november 29. 15:00
Csak igy öregecskén...
Szivvel olvastalak
Motta
feri572022. november 27. 17:25
Megható szomorú versed Attila.
Szívvel olvastam.
Feri
orpheus35352022. november 27. 16:49
Tengetem napjaim,
- csak baj ne érjen -
elkészült világom,
hozzá senki se férjen.
A hátralévő időm
elcsepegve nyugodt,
éljetek helyettem,
nekem ennyi jutott.
Megható, erős szembenézés.
Ildikó