Novemberi séta
Langy avaron lépkedő reménysugár,
Hallgatlak szó nélkül tétován.
Belül koldul a magány,
Kint mosoly az arcán.
Tört lelkek ölelkeznek a szétsírt sztorikon,
Szorul a torkom, testem feszül titkon,
Tekintetem mint egy kleptomán, elkapod.
Egyre vastagabbak a csikkhosszú sörhabok.
2022. november 13., egy félresiklott randevú emléke
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
sivmael(szerző)2022. november 29. 23:04
Köszönöm Uraim!
feri572022. november 25. 14:23
Szomorú szép alkotás .
Szívvel olvastam.
Feri
MarcziM.Mathias2022. november 25. 13:53
Egy két sör belefér.
De "ne fulladj bele"!!
Az érzések többet érnek.
Figyelővel gratulálok!
Szívvel:
Mathias