Szerző
Hegedűs András Amatőr

Hegedűs András Amatőr

Életkor: 72 év
Népszerűség: 79 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 206 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2022. november 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (41)

Hegedűs András Amatőr

Öregség

Mikor megnyugszik már a múlt,
És halkulnak a régi dallamok,
És elfogy a járatlan út,
És bezáródnak már az ablakok,

És rohannak gyerekeid,
És csak visszanéznek félutukból,
És a kezed már csak legyint,
És bezárod utánuk az ajtót.

És nem kopog már senki rád.
És nem melegít egy beszélgetés.
És nem jönnek az unokák.
És magadnak mondod a magadét.

És egyedül lettél megint.
És már régen nem érdekel a rend.
És a tested fájdalmat hint,
És hallgatod - hogy gazdagszik a csend.

2021. augusztus 20.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Guliver(szerző)2023. január 21. 21:25

@totherzseb:
Nem is tudom mit írjak köszönő válaszként. Hisz az nem öröm, hogy fájdalmat okoztam a versemmel, de annak örülök, hogy elolvastad és a vers nagy hatással volt rád.

Ez a vers megjelent az egyetlen perc című antológiába, de az és-ek nélkül, mert a kiadó kifogásolta (verstanilag) a sok és-sel kezdődő sorokat.
Így még jobban esik, hogy ilyen hatást váltottam ki a versemmel, hisz igazából az olvasónak írtam (na és magamból való kiírásként) a verset. Mint a vers írójának jólesik, hogy mély hatást ért el a vers, ugyanakkor nem jó fájdalmat okozni senkinek.
De biztos vagyok benne, hogy ezt a kettősséget megérted, mint másik verselgető, költögető.

András

totherzseb2023. január 21. 15:57

Kedves András!
Belesajdult a szívembe, olyan fájdalmasan és mégis csodálatosan szemlélteted versedben az öregedést.

A gyermekem külföldön él már 16 éve és járja a világot, így igen ritkán találkozunk. Amikor elköszönünk, mindig befele sírok, hogy ne mondja azt, hogy drámázok.

Szeretettel gratulálok érzelemdús versedhez!

Guliver(szerző)2022. december 16. 21:10

@Doki66:
Köszönöm az elismerést és a szívet is persze.
András

Doki662022. december 16. 18:40

Tartalmas vers.
Doki

Guliver(szerző)2022. december 15. 09:56

@MariaGyuriczne: @lorso: @Bella:
Örülök, és köszönöm, hogy olvastátok a versemet, és külön jó érzés, hogy a lelketekig hatott az írásom.
András

Bella2022. december 15. 09:28

Nagyon megható vers és fájdalmas.... szívvel olvastam!

lorso2022. december 14. 08:05

Keserű, igaz, és remek versed szívvel olvastam.
Zsolt

MariaGyuriczne2022. december 11. 20:27

Fájón szép versedet (37.) szívvel olvastam, kedves András!
Mária

MariaGyuriczne2022. december 11. 20:26

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Guliver(szerző)2022. december 9. 15:20

@daneei:
Köszönöm a tetszésnyilvánításodat, annál is inkább, mert ilyen fiatalon (amilyen te vagy) nem igen lehet, vagy nagyon nehéz átérezni a vers (az öregség) súlyát.

Önzően azt alapítottam meg, hogy sikerült átadnom, érzékeltetnem az Öregség lelkét. Vagyis - kissé fellengzősen, de kimondom - úgy tűnik jól sikerült megírnom a verset.
Köszönöm a szívecskét.

András

Guliver(szerző)2022. december 9. 15:06

@Madmi:
Kedves Adrianna.
Teljesen igazad van, de eljön majd az az idő, amikor már az öregedés öregséggé válik, amikor már megöregszünk (mint Édesanyám). Ha viszonylag hosszú életűek leszünk, valószínűleg nem ússzuk meg, hogy azt érezzük, hogy már nincs jövőnk és körülöttünk csak a csend gazdagszik.

Köszönöm a hozzászólásodat és a szívedet.

Remélem egyre jobban sikerül a beilleszkedés és a kisebb-nagyobb problémák, kellemetlenségek kezdenek egyenesbe jönni, elsimulni.

András

Guliver(szerző)2022. december 9. 14:52

@barnajozsefne:
Köszönöm, hogy jártál nálam és hogy hozzászólásodban tetszésedet fejezted ki.
Jól esett. Annál is inkább mert a vers ihletője édesanyám volt. 92 évesen halt meg, és az öregség tüneteit ő róla mintáztam meg (ha illik ilyen profánul fogalmazni). Nem is annyira testben, mint inkább lélekben öregedett meg.Lélekben lett öreg.
Köszönöm a szívecskét is.
András

barnajozsefne2022. december 9. 07:54

Ahogy múlnak az évek, úgy gazdagszik a csend, kedves András!
Szépre írtad versedet, szivet érdemlő! 💖
Poet ölelessel, Erzsi

Raszputyin2022. december 1. 11:47

Kedves András!

Egyetértek veled is és Krisztivel is, ugyanis én is elolvastam az és kötőszavak nélkül is. Pontosan a mélység és a gondolatok egymásra rétegződése veszett el, amit a kiadónál nem ismertek fel. Még annyit tennék hozzá, hogy az új versek mindig úgy keletkeznek, hogy valaki nem tartja be a szabályokat (szerencsére). Szívvel, elismeréssel olvastam. Ez a vers úgy jó, ahogy megírtad.

Sanyi

Kicsilany472022. november 30. 11:35

Kedves András, elolvastam a versed és-sel, és nélkül, aztán minden másodikat elhagyva. Majdnem ugyanaz a vers, a mondanivalója nem változott, mégis más, mert elvesztette a hangsúlyosságát, amit a sorok eleji és-ek adnak neki. A kiadó biztos jobban ért hozzá, de nekem, mint olvasónak ez a változat tetszik a legjobban, és ezért hagyok nálad egy szívet, és elolvasom még egyszer, és bólogatok a szép, szomorkás soraidon, és az jut eszembe: igen, így van ez. És úgyis az számít első sorban, neked melyik változat a legkedvesebb, és te ezt választottad, nem a kiadósat.

daneei2022. november 29. 09:16

Szomorú alkotás de nagyon tetszett. Szívvel gratulálok.

Madmi2022. november 23. 20:28

Kedves András, minden kornak meg van a maga szépsége. Igaz lelassul az idő, és több a csend körülöttünk, de mégis igyekeznünk kell a mindennapi létbe valami boldogságpillanatot becsempészni, mert ezek teszik az életünket boldoggá és értékessé. Ha minden nap csak krákogunk a gondjaink felett, akkor meg az fog hatni ránk, és a negativitás előbb utóbb a egészségünkben is meg fog mutatkozni.
Remek versedhez szívvel gratulálok: Adriana

Guliver(szerző)2022. november 22. 23:11

@feri57: @orpheus3535: @Andicsek: @kicsikincsem: @racio50: @Mikijozsa: @kokakoma: @Gyulai1944: @John-Bordas: @barnaby: @Taki: @tothandrasjanos: @Csendhangjai: @danhauser: @JohanAlexander: @orok.szerelem55: @Motta: @lnagypet: @m.falvay: @meszaroslajos60: @VaradyEndre: @snowball: @Detti: @19671015: @S_Patricia: @gypodor: @111111:

Köszönöm mindegyikőtöknek, hogy olvastátok a versemet, és a sok pozitív választ szintén. Sőt... és itt el kell mondanom, illetve le kell írnom, hogy ez a versem megjelent az "Egyetlen perc" című antológiában.
Ami nektek tetszett, (és másoknak is) az "és"-el kezdődő verssorok (páran külön ki is emelték, mint a vers egyik értékét) a kiadó bíráinak nem igazán nyerte el a tetszését.

A kiadó indoka:
„Sajnos van egy elég komoly koncepcióhiba ebben a versben: rengeteg benne az „és” szóismétlése*.
Versekben szoktak ismételgetni szavakat hangsúlyozásképp. Például:
„Szeretlek, szeretlek! Ó, mennyire szeretlek!”
De ez a kötőszókra nem érvényes. Az inkább felesleges, elkerülhető szóismétlésnek tűnik.
Sajnáljuk, de ebben a versben az „és”-ek nagy részét töröltük, mert a legtöbb előfordulásuk nélkül is teljesen érthető a szöveg, és a vers ugyanúgy rímel nélkülük is”

Tulajdonképen egyet kell értenem vele verstanilag. Igaza van a kiadó szerkesztőinek, grammatikailag erősen bírálható a vers. Az” és”-ek nélkül is érthető a szöveg, sőt még a rímek is ülnek, csak épp a vers az élét, a hangulatát, a mélységét, veszítette el. Annak az érzésnek fokozódását az olvasó felé, amikor már nem öregszik az ember, ha nem megöregedett. Nincs tovább: „és hallgatod – hogy gazdagszik a csend”. Természetesen a módosításokkal jelent meg a vers az antológiába.

Elnézést kérek mindegyikőtöktől a hosszú viszontválaszért, de a sok dicséret felbátorított.

Köszönöm.
POT-os barátsággal: András

1111112022. november 22. 09:41

...és remek verset szül a pillanat...most is szívvel voltam. Piroska

gypodor2022. november 21. 19:07

Szíven ütős
szívvel
Gyuri

S_Patricia2022. november 21. 17:34

Nagyszerű, láttató vers, az és-ekkel egyre fokoz.
Szívvel olvastam.

196710152022. november 21. 09:33

Nagyon jó az egész vers, de az utolsó sora zseniális! Köszönöm, hogy olvashattam!
Sok szeretettel és szívvel!
József Iván

Detti2022. november 20. 16:08

Szépen leírtad a magány képeit, nagy ❤Vel gratulálok:Betti

snowball2022. november 20. 14:30

Szívvel, szeretettel olvastam mélabús versedet!
Sanyi

VaradyEndre2022. november 20. 13:14

Remekül megírt, szomorú versed, nagy szívvel olvastam.
Üdvözlettel:Endre

meszaroslajos602022. november 20. 12:20

Kedves András!
Megható soraidhoz szívet adok, Lajos.

m.falvay2022. november 19. 20:17

Fájó igazság amit az öregedésről írtál .
Szívvel Miki

lnagypet2022. november 19. 19:13

Az öregségről nem "Amatőr" módon nyilatkoztál,szívvel
fogadtam! Tisztelettel: Z Nagy L

Motta2022. november 19. 19:12

Kicsit szomorú ez az öregség.
Szívvel olvastalak.
Motta

orok.szerelem552022. november 19. 18:05

Kedves András, így igaz!
Fájón szép versed szívvel, egyetértéssel olvastam!
Szívből gratulálok!
Margit

JohanAlexander2022. november 19. 16:37

András...
És küldök egy szívet.

danhauser2022. november 19. 15:52

Nagyszerűen megírtad, még ha fájó is! Igaz! Szívvel olvastam: Imre

Csendhangjai2022. november 19. 15:09

Jaj, kedves András! - remekül megírt soraid lelken ütöttek: aki szülő, mindenki érti, hogy miről írsz.
Az én gyermekeim szanaszét vannak a Világban, és ezt a csendet magam is ismerem. Mi marad hát hátra? Várjuk őket örökösen, és boldogok vagyunk, mikor megérkeznek!

Szívvel, szeretettel gratulálok:

Klára

tothandrasjanos2022. november 19. 13:58

IGY IGAZ!

És ha tíz évvel még öregebb leszel, akkor is így lesz.
Én már csak tudom?!

Szívvel,
Bandi

Taki2022. november 19. 12:52

Keserű, igaz, és gyönyörű versed szívelem!
Laci

barnaby2022. november 19. 12:36

Hű, de igaz és szomorú...remekül megírtad a vetsedben e fájó érzéseket...nagy gratuláció! Üdvözöllek, szép napokat kívánva:b

Gyulai19442022. november 19. 11:58

á.+1 szív
"És egyedül lettél megint.
És már régen nem érdekel a rend.
És a tested fájdalmat hint,
És hallgatod - hogy gazdagszik a csend." Csak az tudja milyen a magány, aki megérezte.
Ó fiatalok, mi vár rátok, még nem tudjátok?!

John-Bordas2022. november 19. 11:54

András, fantasztikus élmény volt olvasni a versedet!Mi mind ismerjük ezeket a dolgokat amiket megírtál,ki jobban ki kevésbé.. Óriási ❤️ gratulálok hozzá, ölellek szeretettel János

kokakoma2022. november 19. 11:26

Szíves nagy tisztelettel gratulálok. János

Mikijozsa2022. november 19. 10:46

nagyon jó szívvel gratulálok

racio502022. november 19. 10:45

Szomorú helyzet ez, kedves András.
Így múlik el a világ dicsősége.
4. szívvel:
Ferenc

kicsikincsem2022. november 19. 10:45

"gazdagszik a csend"... szívvel gratulálok!
Ilona

Andicsek2022. november 19. 10:37

És egyedül lettél megint.
És már régen nem érdekel a rend.
És a tested fájdalmat hint,
És hallgatod - hogy gazdagszik a csend.

Felnőttek a gyerekek és csak a magány ölel át..
Fájdalmasan, szép alkotás kedves András!
Őszinte szívvel és szeretettel: Andi

orpheus35352022. november 19. 10:32

gazdagszik a csend...


Gyönyörű vers!

Ildikó

feri572022. november 19. 10:31

Nagyon szép alkotásod az öregedés gondjairól András.
Szívvel olvastam.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom