Egy matek óra
Ülök az órán.
Figyelek nagyon,
Tán megértem lassan.
De nem, ezt nem.
Ki érti ezt? Én nem.
Körülnézek. Nem.
Nem ért senki semmit.
Értetlen és gondterhelt
Arcok nézik a táblát.
Számok rengetege,
Nem, betűk rengetege
Ez inkább. De ez lehetetlen!
Mi ez? Ez nem matek.
"S+z=menyi?" Kérdi a tanár tőlünk.
"Sz!" Vágja rá mindenki.
A bácsi csak rázza a fejét.
"Menthetetlenek." Suttogja
"Annyiszor mondtam már,
Nem olvasni tanultok."
Torkol minket.
S mi csak egymást nézzük.
Órára nézek. Már csak öt
Perc. Mindenki kiált.
"Tanár úr! Már csak öt perc!"
A tanár csak nevet.
"Ó. Öt perc az sok."
Mondja szokásosan.
Már csak egy perc.
"Három! Kettő! Egy!" Számol mindenki,
És... megszólal a csengő.
"Ezt bezzeg tudjátok
Számolni." Suttog nagy búsan
A tanár, s kilép.
2022. november 7.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2023. március 16. 19:17
Mindig utáltam a matekot.
De sohasem buktam meg belőle!
Legtöbbször az volt a baj, hogy a tanárok nem megérttették,
hanem száraz anyagként adták le.
Szívvel:
Mathias
John-Bordas2022. november 16. 12:18
Kedves Boglárka, nagyszerű bemutatkozó vers!A matek órád olyannyira autentikus,hogy nevetesben törtem ki mert régi képek otlottek fel bennem,és mintha ott ültem volna veled az osztályban!Nagy nagy 💖 és nagy Figyelovel gratulálok hozzá,nem vagy tehetség nélkül annyi szent!Kovetlek tovább hogy lássam milyen verseket írsz később, ölel János szeretettel
feri572022. november 16. 06:27
Remek kiváló alkotás, tetszik.
Szívvel olvastam.
Feri
Aphrodite772022. november 15. 14:53
Egy óra matek a matekórán, kellemes élmény.
Feri952022. november 15. 14:47
Sajnos ez nem lett jó vers. Ráadásul egy durva helyesírási hiba is van benne, amin meglepődök, hogy átment a moderálási rostán.
Úgy sejtem, hogy elég fiatal lehetsz, van még hová fejlődnöd, gyakorolj sokat.