Vadász Piroska

Viharban és napsütésben

Viharban és napsütésben
kis hajómmal tengeren,
egyedül a nagy vízen
hajóztam, hol kék öbölben,
hol tajtékzó habokon.
Szél korbácsolt, eső vágott,
dobáltak a vad hullámok,
torony sehol sem világolt,
vezetett a jó remény.
Erőt adva, hogy a partra
eljutok még biztos én.

Lassan kiderült az égbolt,
ragyogott a csillag és hold,
szelídült a tengerár.
Amikor a nap derengett,
éreztem, amint melenget,
s nincsen a part messze már,
ott reám a béke vár.

Béke vár ott, ha kitartok,
enyhe, lenge szél segít.
Szárnyat bontott a vitorla,
habot hasít hajóm orra,
csendes part felé repít.

Odaértem, kikötöttem
a nyugalom szigetén.
Minden itt lesz, mire vártam,
családom és kicsi házam,
nem fenyeget már veszély.
Viharban és napsütésben
kitartottam, révbe értem,
tombolhat a tengerár,
rám itt édes béke vár!