Driszkó Dóra Éva

Rózsaszín

Rózsaszín az ajkam,
a színét szememre raktam.

Kevés a tartam
néha néhány dalban.

Közönséges a téma,
a szív boldog, és törik is el néha.

Megmászhatatlan létra
juttatna a célra.

Rózsaszín az álom,
amire én vágyom.

Néha már látom,
olykor csak szánom.

Pici a lányka, magas a fok,
úgy érzem, semerre se juthatok.

Magamban egy álmot altatok,
s közben másra bukkanok.

Vörös a hajam, vörös a vér,
vörös a szerelem, mi jobbat ígér.

Patak a tenger, patak az ér,
néha zárul össze a tér.

Lila a zsálya, sárga a kén,
érzelmek árja bennem az Én.

Lassú a csiga, száguld a mén,
az élet közben vágtat felém.

Bíbor a lelkem, pirkad az ősz,
pókkal a hálót sarokba szősz.

Picike lányka, csendben megnősz,
léptedben jár egy kicsike őz.

Rezzen a falevél, hűvös a szél,
szavakban néha kemény az él.

A holnap mindig csak jobbat ígér,
hisz a tegnaptól már senki se fél.