Szűcs Noémi

Történetünk

Történetesen egy nyári napon
Rád találtam a discordon.
Teltek-múltak a nappalok,
Beszéded a szívembe hatolt.

Szemedet mikor megláttam,
Szinte majd elájultam,
Oly gyönyörű s tengerkék,
Hogy szívem azóta is érte ég.

Mikor először karolhattalak át,
Szívem rózsaköddel itatott át.
Egész nap csetlettem-botlottam,
Tőled oly zavarban voltam...

A Duna-parton az első csókunk,
Melyre sokszor visszagondolunk,
Oly csodás s filmbe illő volt,
Mint égen a csillagok s Hold.

Telt s múlt az idő egymás mellett,
Egy közös emléket sem felejtek.
Például mikor felmentem melléd,
Mikor betegen versenyt szerveztél.

Nem felejtem én azt sem el,
Mikor rózsát hoztál nekem el.
Vagy hogy mennyiszer hallgattál,
Mikor a lelkem nagyon fájt.

S gondold el, mennyit vártunk,
S hány éjszakát hívásoztunk,
Mire végre melletted aludtam el,
Mire teljesült, mire vágyott a lelkem.

Mikor először melletted aludtam,
Mi lelkemben volt, felfoghatatlan.
Annyira szárnyaltam örömömben,
Mint bélférgek az ökrökben.

S még megannyi szép emlék,
Mi sorakozik bennünk még.
S utunk meddig tart még,
Egy szép napon kiderüljék.