Szerző
Szuhanics Albert

Szuhanics Albert

Életkor: 65 év
Népszerűség: 323 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1420 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2008. január 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (9)

Szuhanics Albert

Vígasztaló 1301. után

Az utolsó aranyág,
legvégső remény.
Letörött a legszebb fáról,
András már nem él.

Az utolsó ágacskának
szívszaggató vége.
Hogyan maradt utód nélkül
Árpád nemzetsége?

Talán maradt valaki,
a királyi ágból.
Árpád-házunk megmenteni
végső pusztulástól...

Talán kihajtott a fa,
Emesének fája.
Valahol már újra él
Árpád királysága...

És a letört ágacska
mit beolt az élet.
Tündérkertünk közepén
lombos fává érett...

Árnyéka nyújt védelmet,
lomb otthont madárnak.
Az aljában fű sarjad
csodák szarvasának...

Öreg Ménrót álmából
fölébred végtére.
Hunor, s Magyar fut elé
apjuk örömére...

Debrecen, 2007. december 22.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


szalokisanyi12013. augusztus 13. 22:27

Gratulálok! Sanyi

Schmidt_Aladar2010. július 11. 21:40

Milyen ritka gyöngyszem egy történelmi sorsfordulót megörökítő vers! Van mit bepótolnom!Gratulál: János

alberth(szerző)2008. február 21. 23:09

Üdvözöllek Doopi, nézzél itt szét néha, hátha lesz még olyan versem, ami tetszik neked.
Alberth

Törölt tag2008. február 20. 20:10

Törölt hozzászólás.

alberth(szerző)2008. január 17. 19:41

Kedves Juditti, Bero!
Valóban jól látjátok ti is hanyatlásunk egyik fő okát. Nagyon sok múlik azon, hogy kik a nép vezetői, vezérei, hiszen a ő kezükbe tesszük le sorsunk. Sajnos, az Árpád-ház kihalása óta olyan lett országunk, mint a mostoha gyermek. Azonban egyszer minden ,,gödörből'' ki kell másznunk, s a jövő méhében már érlelődik a megoldás is.
,,Valahol már újra él Árpád királysága...''
Szeretettel üdvözöllek benneteket!
Alberth

juditti2008. január 17. 15:31

Az Árpád-ház kihalásával mintha gyökértelenné váltunk volna - hányódó, sodródó néppé. Olyan, mintha nem állna mögöttünk senki, védtelenül, magunkra hagyatottan csapódunk jobbra-balra.
Legalábbis számomra ilyen jelképes jelentést is hordoz magában, s ha erre gondolok, úgy érzem, hogy valóban jó lenne visszatalálni a gyökereinkhez.

Bero2008. január 17. 14:23

Gratulálok e versedhez Albert! Nagyon jól megfogalmaztad nemzetünk hanyatlásának egyik fő problémáját, hogy nincsenek igaz vezéreink. „Valahol már újra él Árpád királysága...” én is ebben reménykedem.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom