Féltékeny voltam
Féltékeny voltam, és nagyon bánom,
de hidd el, azért csináltam, mert te vagy a világom.
Te jelented nekem a napot s az éjt.
Tudom, hogy tettemre ez nem igazán mentség,
viszont nélküled csak egy senki lennék.
Hisz te nekem rövid idő alatt a Szerelmem lettél.
Remélem, egyszer majd a rossz szájízed szádból kiveszem.
S reggel majd együtt nézzük, hogy virrad a kikelet.
Nem akarok nagy dolgokat veled,
Csak nap mint nap hozzád HAZAtérni, s magam
karjaidban kipihenni,
Szunnyadnánk együtt, mit két szerelmes tubica.
Nagyon szeretlek téged, kiscica.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Eci2022. november 4. 14:56
Kedves Feri! Nagyon szép vers! Szívből gratulálok hozzá, figyelővel kísérlek tovább! Szeretettel Edit
John-Bordas2022. november 3. 12:38
Kedves Ferenc, örömmel olvasom a versedet,mert öröm hogy felismertél valami nagyon nagyon fontosat,ami meghatározza az életedet.A féltékeny ember nem a másikat szereti,hanem saját magát a másik "birtoklásában"így eleve ez halálra ítélt kapcsolat!Te ezt úgy tűnik megértetted,ehhez gratulálok!A másik dolog,ezt csak költői kérdésként teszem fel: mit gondolsz,melyik madár ragaszkodik hozzád jobban amelyik kalitkaban bezárva van,vagy amelyiknek nyitva van a kalitka és mégsem repül el?!"A versed jó bemutatkozás, nagy szívvel és Figyelovel gratulálok hozzá, ölellek szeretettel János
feri572022. november 3. 12:35
Remek alkotás a féltékenységről.
Szívvel olvastam.
Feri