Fülöpné Bali Laura

Elemek: A víz

Amikor Isten megteremtette a vizet, tudta,
hogy a legcsodálatosabb dolgot alkotja meg.
Számos módot adott arra, hogy a lehető
legkülönbözőbb formában születhessen meg.

Színe nincs, mégis a kék és a zöld ezüstös
vagy aranyló csillogásában ragyoghat.
Bársonyosan, tükörsimán pihen az ég alatt,
vagy éppen fehér habokkal tajtékozhat.

A türkizkék, napfénytől csillogó tengerek
mintha angyalok könnyeiből születtek volna.
Az óceánok sötét, hűs vize a kontinenseket
lágy ölelésben karolja.

A sós és édes vizek életteret adnak sok
furcsa, bohókás és rémszerű lénynek:
hol színes, vidám kavalkád vonul csapatban,
hol pedig sötét, mélytengeri szörnyek élnek.

Patakokban lassan, ráérősen folydogál
fényesen csillogva a köveken,
de ha folyóvá duzzad, sebesen száguldva
sodor mindent magával dühösen.

Amikor útját állja egy szakadék, elemi erővel
hullik alá fehéren habozva a mélységbe,
de mégis úgy látszik, hogy kristálytiszta
függönyként omlik le zuhataga lágy esésben.

Olykor lágyan cirógatja bőröd, selymesen
hullámozva simogatja a homokos partokat,
máskor tomboló erővel formálja a felszínt,
létrehozva völgyeket, árkokat, sziklatornyokat.

Hópehelyként vidáman táncol a hideg széllel,
majd aláhullva öltözteti hófehérbe a vidéket.
A dérben fagyott cseppekként ül a levélen,
a ködben sejtelmes fátylat borít szerteszéjjel.

Esőként lehullva frissítő enyhülést hoz a
kínzó forróság fülledt napjaiba,
a nagy szárazságban szomját oltja állatnak,
növénynek, s a földeket is megitatja.

Íztelen, de amikor kínzó szomjúság gyötör,
íze mégis mindennél édesebb,
szagtalan, de a száraz sivatag oázisaihoz
közeledve illatát rögtön megérzed.

Az élet bölcsője, fő alkotóeleme mindennek,
felépíti sejtjeinket, tápanyaga növényeinknek.
Nélküle mindenütt élettelen kopárság volna,
Hiányában minden élő az enyészeté válna.

Ne pazaroljuk el értékes cseppjeit, vigyázzunk
hát Isten legszebb ajándékára, hogy a buja
természet szépsége fennmaradjon, s utódaink
is egészségesen éljenek egy szép világban.