élőből élettelen
elégek s közben szétesem,
darabjaim, mint parázs... elejtem,
ahogy átfúj a szél, ahogy lélegzik az eső,
pára dől pofámból, s köddé válik lelkem.
elégek s közben szétesem,
a lyukakon át a tükörben érzem:
van az a fény, ahogy pislákol a sötétben,
van az a fény, aminek csókja a terhem.
elégek s közben szétesem,
darabjaimat pazarolja a szél,
csiklandoz, s közben nevetem:
hogy lesz élőből élettelen.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
MarcziM.Mathias2023. január 12. 13:27
Jó gondolatokat írsz!
Szívvel:
Mathias
orpheus35352022. október 20. 10:38
Egyedi megfogalmazásod.
Szeretettel:
Ildikó
feri572022. október 19. 13:12
Szomorkás hangulatú sorsversedhez Balázs.
Szívvel gratulálok.
Feri