Németh Adrián Péter

Milánnak

Isten, ki fölkölti az életed,
És értéke miatt a végedet
Is elindítja, és rád bízza, mit
Teszel, mert te lelhetsz csak valamit.

Isten, ki fölkölti a napodat,
És megtámasztja az alakodat,
És most megnézné, hogy mi sikerült,
Amíg ő a heverőjén csücsült.

Isten, ki most visszahívott haza,
És füledben cseng ez az egy szava,
Ez az egy szó egész életet ér,
És úgy lüktet, mint a kék, drága ér.

Mert ez az egy szó ritmusromboló,
És beléd jutva, mint a nagy faló,
Pusztít, mert nem része az ábrándnak,
Mert ez az egy szó az az, hogy várlak.