Hűvös októberi reggelek
Bágyadtnak tűnsz,
Tán megint nem aludtál?
Réveteg vagy,
Az ágyadba úgy visszafutnál.
A szürke reggelek
Ólomlábakon lopódzkodnak,
Lassan csorognak,
Nyirkos hidegben vánszorognak.
Álmosan, fáradtan, kócosan,
Örökkön-örökké kialvatlan.
Magadat mindig feláldozod,
A végtelen sor végét nem láthatod.
Jönnek az őszi reggelek,
Hol hideg kopogtat hajnalban.
A rideg októberi pirkadatok,
Mászkálsz a sötétben, a fagyban.
Az idő oly lassan csorog,
Kedved keresed kétségbeesve.
A természet alig mozog,
Teszed dolgod reménykedve.
Álmosan, fáradtan, kócosan,
Örökkön-örökké kialvatlan.
Magadat mindig feláldozod,
A végtelen sor végét nem láthatod.
A szelíd nap épp csak pislákol,
Alig cirógatnak gyér napsugarak.
Az álom is csendben bóbiskol,
Rég elmentek a költözőmadarak.
Csendes, lomha ősz bekukkant,
Még emlékszel a ragyogásra?
Amikor a nyári nap felbukkant,
A forró napon való csillogásra?
Álmosan, fáradtan, kócosan,
Örökkön-örökké kialvatlan.
Magadat mindig feláldozod,
A végtelen sor végét nem láthatod.
2022. október
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
1-9-7-02022. október 14. 20:24
Igen ilyen ez az október és ilyen hatást gyakorol az emberre Kiváló kifejező versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó
orpheus35352022. október 14. 17:15
Az ember a szolgálatban, szeretésben elfárad. Így van talán rendjén. Majd feltöltődünk télen a kályha mellett.
Tetszett a vers.
Szeretettel:
Ildikó