Molnár Szabolcs (soulszabolcs)

Szembesülés

Piros sörény, s mén úszott fényében.
Hangtalan, patkós patákkal robbant a fém közé.
Az olajos vonalak rótták tenyere bőrét, s intve...
Füstöt zúgó alakja mereven nyelő betűkkel élt.

Tizenöt nyárral szőtte össze tépett sugarát.
Télen lángot horgolt a nyers szemek közé,
Írisz-foltos napot szívekbe tevén,
S könnyűvé vájt barlangláng ég oltára szent kövén.

Üdvös karácsony a családdal télen...
Utolsó mind-közül közöttünk beszél.
Templomkő katarzisba rántja,
S nyugodt lélekkel indult a halálba.

Barackos vánkosa álomba ringatta,
S csöndös vala a Párás szoba.
Kép a képet tapossa, hogy emlékszállal
nyomort hagyjon a csontokba`.

Ében-kócos Bogáncs szemét mereszti,
Gazdája fénycsizmában hajópadra ült
Egy arany párnára.
Ég a rozmaring lába előtt.
Ének zárja el az égi mezőt.
Átlátja a Szeretőt.