Főnixmadár vagyok
Tűzbe kovácsolták lelkem.
Mint a tűzmadár, úgy élek.
Szabad vagyok, de olykor gyenge.
Van, hogy hamvaimban élhetek.
Sokszor sebzik meg lelkemet.
Szabadon élő, vad szívemet.
De hamvaimból feltámadok,
Mint főnixmadár, erősebb vagyok.
Ellenfelem nincs e Földön.
Bár a halált nem lehet legyőznöm,
De még képes vagyok szállni,
Minden fájdalomból felállni.
Addig engem nem ér semmi.
Mosolyomat adom mindig.
Ha könnyen is hull, tudd, nem baj,
Mert igazgyöngy az szívemből.
Ha egy napon majd elalszom,
Tűzmadárként messze szállok.
S ha az idő le is jár majd,
Versemben a lelkem marad.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Madmi2022. október 8. 22:22
"De még képes vagyok szállni,
Minden fájdalomból felállni." - én is, csak egy kicsit előtte elvagyok a földön és siránkozom.
Tetszik a versed, téged meg ezután figyellek. Szívvel: Adriana
danhauser2022. október 3. 08:31
"Ha egy napon majd elalszom,
Tűzmadárként messze szállok.
S ha az idő le is jár majd,
Versemben a lelkem marad."
nagyszerű gondolat. Remek vers: szívvel olvastam: Imre
S_Patricia2022. október 2. 17:55
Szép arcpoétika, szívvel gratulálok.
5367712022. október 2. 11:05
Nagyszerű alkotásod szívvel olvastam.
József
feri572022. október 2. 10:38
Mint főnixmadár a verseinkben újjá éledünk talán.
Nagyon szép, kiváló alkotásod Mária.
Első Szívvel olvastam.
Feri