Mulandóságunk
Mondják, míg élünk, vétkeinkből tanulunk.
- De hiába...
Mert beléd esek mindig. Százszor egyetlen hibába.
Fogom kezed, míg lassan örökre elmúlsz.
- Itt, mellettem...
Áltatom magam, hogy nem csak a magányban kellettem.
S kérdem, miben merül ki mulandóságunk?
- Csakis benned...
Hiszen, ha örökök volnánk, most nem kellene menned.
2022. szeptember 18.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Josypau2022. november 10. 18:24
Kedves Solymi! Szomorú-szép versed nagyon megfogott, hadonló cipőben vergődöm... Köszönöm neked!
MarcziM.Mathias2022. szeptember 27. 20:38
Szép!
Szívvel, figyelővel gratulálok:
Mathias
S.MikoAgnes2022. szeptember 26. 12:31
Részedről ez nem múló szerelem....
Átérezhetően érezni fájdalmad remek versed soraiból.
Szomorú 💔-em egyedi versed mellett szeretettel:
Ági
Taki2022. szeptember 26. 11:11
Megindító, szép versed szívelem!
Laci
feri572022. szeptember 26. 10:05
"Mondják, míg élünk, vétkeinkből tanulunk.
- De hiába..."
Mert a tenger közepén úszva hiába való munka a kezedet újra meg újra szárazra törölni.mondja a közmondás.
Remek alkotásod.
Szívvel olvastam.
Feri