Benkő Emőke

Rózsavíz

Mártózz meg, úrnőnk, örülj a rózsaszirmoknak,
Neked gyűltünk össze, szirmaink neked illatoznak,
Járja át bájaid a lágyság, finomság, gyöngédség ereje,
Mosoly nyíljék ajkadon, a boldogság aranyvesszeje
Sarjadjon szívedben, mikor rózsavizedben megpihensz!
Nem kísértenek az árnyak, a múlt romjain nem merengsz,
Most és itt találj Magadra, asszonyságod sötét titkaiban,
A Teremtés csodáin időzzön szép szemed a Szépség karjaiban!

Fürdőd ártatlan tisztaság legyen, mint csecsemő kezében a liliom,
Fürödd vissza lányságod kincseit, légy hófehér lótusz-birodalom!
Ne kérdezd, mire jó újra illatosnak, újra szépnek, újra nőnek lenni,
A miértek hadd legyünk mi, ölelésünk elég, így tanulsz szeretni!
Nyissa meg érzékeid e varázslatos, habosan hangos, derűs csobogás,
Szíved húrjait hangolja békés ritmusra, éltető dallamra a pancsolás,
Játékra derüljön ismét elméd, az ismeretlen gondviselő leheletétől,
Ne félj többé attól, ami Világra jön, az Új Égtől és az Új Földtől.