Nyár végi gondolat
Melegen süt a nap,
pedig már
augusztus vége van.
Forró a levegő,
tengerparton napozok,
vízcsepp csillog
barna bőrömön.
Mezítláb taposok,
s nyomokat hagyok
magam után
a puha homokban.
Szívemnek jóleső érzés,
hogy kellemesen telnek
a nyár utolsó napjai.
Este, amikor csillagok
ragyognak az égen,
fekszem az ágyon,
lelkem mélyén
igaz barátomat
dédelgetem.
Barna zsalugáterek
nyitva állnak.
Hegyeken, völgyeken
gyorsan gurul
a gömbölyű telihold,
hogy köszönhessen
énnekem.
Ablakpárkányon szétteríti
hosszú szőke haját,
s bevilágítja szobámat.
Tengernek moraját hallom
a néma csendben.
2022. augusztus 27.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
danhauser2022. szeptember 13. 10:06
Tetszik!
Szívvel: Imre
Zakeus2022. szeptember 11. 07:41
Szép vers,
szívvel olvastam!
Gábor.
Taki2022. szeptember 10. 22:20
Szép, hangulatos versed szívelem!
Szeretettel
Laci
feri572022. szeptember 10. 18:23
Remek, szép szeretetversed Henriett.
Szívvel olvastam.
Feri
orpheus35352022. szeptember 10. 17:12
A tengert én is elhallgatnám!
41anna2022. szeptember 10. 14:08
Szép vers kedves Henrietta!
Melinda