Vadgalamb
Egyedül a vadgalamb tudhatja, mit érzek.
Kicsi szíve oly hevesen
kalapál, mint az enyém.
Elfáradva keres egy
kényelmes fenyőágat, s reá ül.
Beszélgetni kezd,
nem tudja kivel, csak beszél.
Tudom, tudom, ismétli búsan,
mintha a lelke fájna szegénynek.
Egy darabig hallgatom keserves történetét,
mert érzem, egyedül van széles e világban.
Párja elhagyta, vagy nincs, nem tudom.
Csíkos mókus kíváncsin felém ugrál,
mogyoróját el nem hagyná.
Halkan ismétlem: tudom, tudom.
Ahogy a szívem súgja, értem a kis vadgalambot.
2007. május 7.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
csomorhenriett(szerző)2022. szeptember 5. 09:51
Köszönöm csodás hozzászólásaitokat. Heni
Taki2022. szeptember 3. 18:06
Gyönyörű, kedves versed szívelem!
Szeretettel
Laci
41anna2022. szeptember 3. 15:03
❤️5. De gyönyörű vers kedves Henrietta!
Szomorkás és gyönyörű!
Melinda
feri572022. szeptember 3. 12:57
Csodálatosan szép alkotás Henriett, mintha angyalok vezetnék a kezed.
4.Szívvel jelölöm a kedvencek közé.
Üdvözlettel.
Feri
danhauser2022. szeptember 3. 12:54
Mesteri az áthallás a vadgalamb és a te érzéseid között..gyönyörű vers! Szívvel gratulálok: Imre
Zsuzsa03022022. szeptember 3. 12:19
Gyönyörű versedhez szeretettel,
elismeréssel gratulálok.
Jó egészséget, szép napokat kívánok:
Zsuzsa
orpheus35352022. szeptember 3. 11:11
Hát ez csodálatos, megfogtad a megfoghatatlant.
Szeretettel gratulálok:
Ildikó