Nabukodonozor
Két folyó közt király.
Birodalom ura.
Fenn ült magas trónján,
Törvény volt a szava.
Lábánál városa
Keletre s nyugatra.
Szemétől az eget
Zikkurat takarta.
Imádták a népek.
Hajbókoltak szolgák.
Kincs, vagyon, hatalom -
S persze a problémák.
Mindent elé hordtak,
Elé borítottak;
Döntését akarták:
Valós válaszokat.
Egy nap ugrott minden:
Marha lett az ember.
Pária a király,
Ki a mezőn legel.
Hét évet töltött így,
Mint beszűkült barom;
Nem volt másra gondja,
Mint az étel és az alom.
Nem törődött mással,
Nem is kellett neki:
Elég volt a friss víz,
S a zöld fű emészteni.
Nem gyötörték gondok,
Nem is tudott róluk.
Az emlékek elhulltak,
Mint októberi lombok.
Nem vártak tőle semmit.
(Ezt megadta cserébe.)
Lehet, ez volt élte
Hét legboldogabb éve.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Madmi2022. szeptember 7. 00:18
"Nem gyötörték gondok,
Nem is tudott róluk.
Az emlékek elhulltak,
Mint októberi lombok." - tudom, nem vallási, inkább e világi dolog. Néha jobb taktika nem tudni róla, csak aztán menekülés a lelkiismeretfurdalás elől.
Szívvel Adriana
KrauszGeza(szerző)2022. szeptember 3. 23:49
@Zsuzsa0302: Köszönöm.
Zsuzsa03022022. szeptember 3. 12:44
Egyedi versedhez szeretettel,
elismeréssel gratulálok.
Jó egészséget, szép napokat kívánok:
Zsuzsa
Zotyo19662022. szeptember 2. 17:24
"Amikor eltelt ez az idő, én, Nebukadneccar, föltekintettem az égre, és értelmem visszatért. Áldottam a Felségest, dicsőítettem és magasztaltam az örökké élőt, mert az ő uralma örök uralom, és királysága megmarad nemzedékről nemzedékre.
(Dániel 4:31)