Ifj. Hajdók József

Emlékezés

Fájdalmas az út vége, amin te egymagad jártál,
sajna, nem az lett a vége, amit reméltél és vártál.
Erőd, hited, kitartásod előre vitt ezen a nehéz, rögös úton,
nekünk maradt a bánat és az emlékezés a közös múlton.

Mennyi mosoly, jókedv volt veled, ma mind csak emlék,
jó lenne, ha még ennek mi mind újra részesei lennénk.
Nem búcsúztunk el, számomra tovább élsz szívemben,
az elmúlás nem ingat meg engem a szilárd hitemben.

Egy ajtó bezárult, mit jó volt kinyitni,
mint hűsítő italt, kehelyből kiinni.
Hiányod megszokni nem tudom még,
köztünk lévő távolság a föld és ég.

Mennyi mindent itt hagytál te nekünk magadból,
értettünk minden szót el nem mondott szavakból.
Mosoly volt az arcon, de sok bánat a szemben,
a szélben mozgó függöny is csak halkan lebben.

Tudom, találkozunk, csak te előre mentél,
járatlan helyen a sötétből a fényre leltél.
Ragyogja be azt a helyet lelked s lényed,
tudd, hogy soha nem felejtünk el téged!

Nyugodj békében, barátom!...