Együtt
Azt mondja, szeret, igaz lehet?
Puszit ad, megcsókol, kire gondol?
Ki csalfa, miért csalna, ennyi volna?
Sok a kérdés, de még sincs válasz.
Volt, hogy elhittem, szeret,
Rá kellett jönnöm, ez csak hazug felelet.
Miért kell így játszani, ezt szeretni?
Miért kell mást szeretni?
Hosszú idő ez az évtized.
Telnek a hónapok, rohannak az évek.
Lassan elmúlik minden, amit érzek.
Együtt voltunk, együtt maradunk?
Együtt élünk, együtt táncolunk,
Együtt dalolunk, együtt alszunk.
Nézd, milyen szép az élet,
Nézz és láss engem, ne a másikat!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Rak642022. szeptember 5. 17:48
Gratulálok kedves Andrea!
Helyettem írta e csodás verset.
1-9-7-02022. augusztus 30. 21:53
Szívszorito kiváló versedhez szívvel szeretettel gratulálok Anikó
Mikijozsa2022. augusztus 27. 10:08
ami a versben van egy viharos küzdelem a meg nem értéssel - akit nem akarnak szeretni az sajnos megsínyli, talán tovább kellene lépni
feri572022. augusztus 26. 14:06
Szomorkás, szép alkotás.
Szívvel olvastam.
Feri
John-Bordas2022. augusztus 26. 13:29
Kedves Andrea,nagyon szép és egyszersmind fájdalmas szépségű bemutatkozó versedhez nagy 💖 és nagy Figyelovel gratulálok,kovetlek tovább hogy lássam milyen verseket írsz később, ölel János szeretettel
Bo_Flowers2022. augusztus 26. 12:17
Nagyon szép megható gondolatok ezek amit az együtt című versedbe ügyesen lelkesen megfogalmaztál szívedből lelkedből gratulálok hozzá neked elismerésül csak így tovább ügyesen és én nagyon szépen köszönöm neked az élményt