Reményi Tamás

8x8 versfüzér koszorúban (epizódok)

Az életünkből

Szerelem izzik szívedben,
Sugárzik az őszinteség,
Ölelésedben ég lelkem,
A magasba emelt e fény.
Kedvtelésből nem igazi
A szerelem édes csókja,
Testnek balzsam a tavaszi
Fény, mely ölel egy szép bókra!

Álmatag éjszakák fénye
A Hold mámorába sodor,
Emberi szív büszke kénye
Csillagok között vándorol.
Tolong érzelmekben a vágy,
Sejtelmes álmok ébrednek,
Szív szeretete csókra vár,
A lét illúziót kerget.
...

A lét illúziót kerget,
Simogat egy érzelmes fény,
Az álom világa kedves:
Szívemnek magasztos remény.
Balsors adta lét keserves,
Mint magánytól a szenvedés.
Félrelépés szerelemben:
Eszét vesztett szeretkezés.

Öröm s bánat rossz testvérek,
Szótlanságnak csend a társa,
Boldogtalan, sivár évek:
Szeretetnek a rémálma!
Az életünk változatos:
Egyszer olcsó, máskor drága,
Lehet jó vagy utálatos...
Szép létnek gyönyör a vágya!
...

Szép létnek gyönyör a vágya!
Tenger-sok titok megingat,
Magyarázatokra várva:
Szeretet híján megríkat.
Kacérkodik velem a lét,
Két ölelő kart keresek,
Az idős korban járva még:
A szép szerelmet szeretem!

Örömök napjait vágyom,
Forró érzelmet szeretnék,
Kánaán legyen világom,
Hol természetes az erény.
Szívemben összes vagyonom,
Lelkemben van a szenvedély...
A boldogságért harcolok:
Apa, anya a gyermekért!

Békés jövőbe tart lelkem,
Tervem: boldog álmodozás,
A békesség a fegyverem,
Ezen eszköz: ábrándozás...
Ébredek, ez a valóság:
Csak az égben lesz Kánaán,
A Földön lesz-e változás?
A Glóbuszon marad a gyász?
...

A Glóbuszon marad a gyász?
Ébredj fel, mai ifjúság,
A változás csak rajtad áll:
Lásd, jő` majd a boldogulás!
Elszálltak a hosszú évek,
Erőnk fogytán, s idő szalad,
A jó gondolatok késnek,
Az építés rátok marad!

Ábrándozás végzi dolgom,
A terheket már nem bírom,
Célunkat meghatározom:
Ifjúság, bennetek bízom!
Irány a jövő, s az érdem
Nem maradhat el tőletek!
Fogjatok össze, kéz kézben...
Az itthon s otthon egy legyen!
...

Az itthon s otthon egy legyen,
A Haza el nem vehető!
A szülőföld is lényeges,
Másikra nem cserélhető!
Pusztán kiáltó némaság,
Kutyának odavetve csont...
Nemzetet ért ocsmány csapás:
Testvér eladása legott!

Hajnal fénye szívben szakadt,
A piros vérét szétszórta,
Felhő terhe ágon akadt,
Rőt sugár rászárította...
Csend tördeli hangnak húrját,
Sikoltozik a némaság,
Az éj lefutotta útját,
Szellő zsongta a biztatást.

Már békességben él a Nép,
De a szeme mégis könnyes!
Még igaztalan múltja tép:
Testvér, a Hon majd rádöbben!
Békés harcra buzdít a szív,
Ettől lelkes lesz az ember:
Szeretettel csatába hív,
Úgy nyugtatja meg a lelket!
...

Úgy nyugtatja meg a lelket:
Ömlik az együttérző szó,
Elesettség csak a kezdet...
Csak egyesített jövő: jó!
Megújulást hoz a tavasz,
Boldogan mosolyog a Nép,
Napsütötte új virradat
Élhetőbb fényutakra tér.

Embert vezessen szeretet,
Lelket ne gyötörje álom,
Kötődjék sok-sok szerelem,
A világbékét így vágyom.
A gyönyörű természetet
Az ember ne tegye tönkre:
A jövő öröksége lesz,
Áldásos legyen a földje!
...

Áldásos legyen a földje
A megmaradt szép hazának,
Mosolyog a Nap fölötte,
Ha nemzet tudja magának.
Esthajnal csillag fenn fénylik,
Szerelem éjszakája jött,
Kék tenger immár szürkéllik,
Holdsugarat ölel a Föld.

Csermely csobog éji csendben,
Villám kéjjel csapkodja őt,
Erőszakkal él a rendben:
Tüzesen somolyog, ha ölt!
A szenvedély mosolyt színlelt,
Mert sötétbe bújt egy felhő,
A tűzre cseppeket hintett...
Megdicséri... a Teremtő!

Hajnal gyöngéd szíve hasad,
Felcsillan a lét reménye...
Vörös fénysugár-pár fakad:
A gyönyörök ébredése!
Felhőt szikkaszt a Nap hője,
Az égből elapad a könny,
Pucér lett, már nincs bölcsője:
Hát utolérte őt a böjt.

Az égen felragyog a fény,
Léte csillog a fénygúnyán,
Hazugságot beszél a kény:
Felnőtté vált az ifjúság...!
Szeretet kísért álmodban,
Megcsókolta apró tested,
Gőgicséltél hallhatóan,
Megszerette piciny lelked.
...

Megszerette piciny lelked...
Babusgat, aztán átölel...
Anyukád ölében tested:
Rég volt, azóta már öreg.
Felnőtt fiú/leány lettél,
Megtaláltad a szerelmed:
Nagy boldogságra szert tettél,
Szerelem izzik szívedben.

Felhalmozott vágyad kér,
Nászod gyönyörök halmaza,
Utókor hajnalát hadd még:
Nőjön az élmény tartama!
A szerelem legyen örök,
A szeretet létet szépít,
Boldogságodban az öröm
Gyermekednek jövőt épít!