Régen
Előzmény: Visszhang
Régen, amikor még nekem énekelték,
az is úgy tűnt, mintha én fújnám a dalt.
Ma a világ hallgat, hallgatják, mint újat,
s az én számról vissza ez az ének hajt.
Régen, úgy szerették, örök kőbe vésték,
amit nő vagy férfi jól el nem takart.
Ma a világ hallgat, esztendőre ballag,
s hamar elfelejtik azt, aki meghalt.
Régen, amikor még együtt ünnepelték
hold-napoknak jöttét mind az emberek,
s négyszer kicsorbított, öreg csillag-láncot
kő-szekérre tették, volt az év kerek.
Régen, amikor még együtt építették
hold-napoknak ormát mind az emberek,
s négyszer kifordított, égi-arany sarkot
tetejébe húzták, voltam én gyerek.
Sárga könyv mélyében, új életre váró
régi tudományok, mind kijöjjetek!
Barna föld méhében, új életre szálló
ó-pecsétes vágyak, mind kinőjetek!
Sohasem-pillantott önmagam képével
jó találkozóra fölkészítsetek!
Sohasem-pillantott világ emlékével
mindörökre most már eljegyezzetek!
2001
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
danhauser2022. szeptember 1. 07:48
nagyszerű idézése az ősi időknek! Remek folytatás. Szívvel gratulálok: Imre
istennyila(szerző)2022. augusztus 13. 23:21
Mindenkinek köszönöm!
S.MikoAgnes2022. augusztus 13. 10:05
Remekség!
💖
Szeretettel:
Ági
Bella2022. augusztus 13. 05:26
Nagyon szép vers, szívvel olvastam!
istennyila(szerző)2022. augusztus 13. 05:10
Ez a harmadik olyan vers/dal (és az utolsó ebben a sorban, az előző két feltöltésem után fűzve), mely egy húsz éve megjelent újságcikkhez kötődik, ezt lásd alább:
https://istennyila.hu/dox/archive/h_ston