Neverforget

Kedves Én!

A nehéz időkben,
Amikor az esőben
Kiáltva állsz,
Sose feledd azt,
Amit az élet tanított neked.
Sokszor fogsz még
Az esőben állva
Ordítani a fájdalomtól.
Az eső
Lemossa
Arcodról a könnyeket,
Amelyek egy összetört szív könnyei.
Ezeket a darabokat egy
Viharos szél elviszi,
De mindig veled lesznek,
És amikor ez az érzés
Elmúlik,
Akkor a darabok
Lassan és biztosan
Visszatérnek
A helyükre.
Úgy gondolom,
Hogy ismerlek.
Nehezen engedsz el dolgokat,
Amivel kínzod magadat
Minden pillanatban.
Arra kérlek,
Hogy ezt ne tedd,
Mert egy megkeseredett
Ember lesz belőled,
Aki már sosem lesz boldog,
Ha így folytatod.
Próbálj meg többet segíteni
Saját magadnak lelkileg,
Éppen úgy,
Ahogyan teszed másokkal.
Becsüld meg magadat,
A saját érzéseidet is
Annyira,
Mint mindenki másét.
Te vagy a saját magad
Megmentője,
Hiszen más nem segíthet rajtad,
Mert hiába nyújtanak
Segítő kezet
A gödörből való
Kimászásból,
De az emberek vissza tudnak
Lökni abba a gödörbe,
És akárhányszor
Visszatérsz oda,
Minden alkalommal
Egyre mélyebb lesz,
És csak a saját
Erődből tudsz kijönni
A végén.
Ne hagyd másoknak,
Hogy elnyomjanak,
Állj ki saját magadért.
Tudod magadról,
Hogy képes vagy
BÁRMIRE.
Amit az élet dob, azt vedd
Egy magas labdának,
És gyorsan üsd le,
Élj a lehetőséggel.
Mindig légy
ÖNMAGAD,
Ez a legfontosabb lecke,
Amit meg kell,
Hogy tanulj életed során
Újra és újra,
Mert ha elkészíted
ÖNMAGAD,
Akkor mindent elveszítesz.
Ne engedd,
Hogy az emberek
Megváltoztassanak.