A pont...
Bár
ihlet
lehetnék:
a virágmag,
fess pitypangpehely.
Rög lettem sorok
végén - sarkon
posztoló
néma
őr.
Fent
lennék
én a pont!
Csúcsok-csúcsán
tollba-mondanák.
Fent nekem táncol,
dalol betű:
felhőkben
ringó
gyöngy.
Lent
sivár
végeken
kopott a Nap,
gyászprímás zenél.
Sóhajon kívül
a végponton
nem hallasz
semmi
mást.
Fut
a toll.
Agyal a
költő - kapar
iron papíron.
Bábáskodnak s
dajkálják az
új, kedves,
rímes
dalt.
Észt
veszejt,
furdalja
kíváncsiság.
Babaváráskor
spannolva jár-kel
ifjú apa:
pont sorsa
ilyen,
pont.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Fresh2022. augusztus 10. 09:10
Kedves István tetszett ez a csokrod is. Egyedi, stílusos, nagyon jó hangulatú Apevák. Gratulálok Edit
Motta2022. augusztus 10. 07:33
Tetszik a versed.
Szívvel olvastalak
Motta
ditte1422022. augusztus 4. 22:07
Kedves István!
REMEKSÉG, mint mindig, csak a téma más-más.
DE megunni nem lehet, brillírozik a szellemed.
Óriás szívvel, szeretettel olvastalak:
Erzsébet
Taki2022. augusztus 4. 17:03
Pont jó vers...sőt nagyon jó! Szívelem!
Laci
lantgyorgyi32022. augusztus 4. 14:06
Kedves István!
Mint mindig, nagyon tetszik egyedi stílusú versed.
Hatalmas szívet hagytam.
POET ölelés Györgyi