Teréki Zsuzsanna

Szeretet

Hogy mi nekem a szeretet? Elmesélem neked!
Figyelj nagyon, mert minden szó értéket rejt.
Nyisd ki szemed, és lásd a történetet,
Melyet az életem végigkövet.

Volt egy gyermek. Igen, gyermek volt csupán.
Családba született, melyet a béke és szeretet tüzében Isten kovácsolt.
Felsírt anyja kezében, és kezdte megismerni a világot.
Szerette apját, anyját és minden barátot.

Nem volt ellensége semmi, csak a félelem a magánytól.
Éjjelente, ha jöttek rémálmok, őrző karokba menekült apjához,
Majd álmodott egy szebb világot.
Lassan eltűntek a csúf alakok, de a félelme nem enyhült.

Megismerte a kíváncsiság néhány oldalát.
Akart szeretni mindenkit a földön.
Nehezen megtanulta, az ember önző, és magáért bárkit bánt.
Meglátott sok gúnyos arcot a szép álarc mögött.

Gyermek volt akkor is, mikor azt hitte, a szerelmet ismeri.
Lelke fiatal volt, és nem tudta, hogy ezt az érzést ő még meg nem ihleti.
Sokakat hitt nagynak szívében,
Ezért néha útjáról letévedt.

Szembefordult a segítő szóval.
Bántotta azt, ki mindig is őt óvta.
Szeméből eltűnt a csillogás.
Ezt teszi ez a bűnös, hazug világ.

Volt egy pillanat. Egy újabb szerelem.
Ez segített tartani lelkét télen melegen.
Fiatal volt, és hitte, ennyi számít a világon.
Megismert valamit, ami mosolyt sosem hiányolt.

Szeretett bárkit, ki mosolyát egy pillanatra neki adta.
Szívébe zárta azt, kit ma már a föld nyugtat.
Elzárta lelkében boldog pillanatok emlékét.
Elfogadta, hogy az élet egy pillanat alatt válik nehézzé.

Születni könnyű, de élni nehezebb.
Egy dolgunk van, hogy megleljük, mi is a szeretet.
Legyen a család, egy barát vagy az őszinte szerelem,
Keressük, hisz ezt életünk végéig tehetjük.

Legyen egy emlék, melyen egy asztalnál ülsz.
Körbevesz mindenki, kivel Isten téged megáldott.
A szeretetünk akkor soha ki nem hűlt,
Mert egymásért megértettük, mi is a mi szeretetünk.