Kezek
Vénülő, rozsdás ujjak nyúlnak feléd,
ki régen csoda voltál, ma már csak remény.
Hol sajgó, nyögő imák zúdulnak süket fülekbe,
kísértetek remegnek ázottan, üresen.
Szebb időket megélt kezek hajlanak eléd,
ételre vágynának, válaszod viszont üres tenyér.
Biztatod őket minden szépre s jóra;
de más se kívánsz nekik, csak üssön az utolsó óra.
Nem látod saját várad pusztulását,
mely alatt saját férgeid alagútjaikat ássák,
mely felett saját dögkeselyűid egyre csak várják
félelmetes hatalmad magányos elbukását.
Munkaadómnak és kedves családjának.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
feri572022. augusztus 1. 19:23
Remek szép alkotás Ákos.
Szívvel gratulálok.
Üdvözlettel.
Feri
Mikijozsa2022. augusztus 1. 17:51
bizony sok a féltékeny irigy emberi ragály, versedben férgek és egyéb furaságok ássák, mint valami kalózok az alagutat. jól van ez is az ember egyik tulajdonsága, s te ábrázoltad, munkaadódnak kívánok szép napokat, s gratulálok szívvel.