Tárnok Noella

Júliusi kérelem

Május 17-re

Mindenható Isten, hallgasd meg az imát,
Óvjad két kezeddel drága Norvégiát!
Sebzetten is küzdött, ám ereje véges,
Adj neki nyugalmat, erőt, békességet!

Turistákat vonzott szép, kéklő hegyekkel,
Hosszú idő óta vikinggyökerekkel.
De mégis a múltból nem tudott felállni,
Talán fél, hogy újra ugyanaz fog fájni.

Derengő dalolás didereg az égen,
Álmos Hold sugara csillan fehér jégen.
Téli táját féltve öleli az erdő,
Reszketve kérdezi: "Mit hoz a jövendő?"

Mi lesz, ha háború fogja egyszer érni,
Segítséget mégis kitől tudna kérni?
Alig szerezte meg függetlenedését,
Meg szeretné jobban őrizni a békét.

Adj neki holnapot, és reményt a mának,
Hűsítő harmatot minden kis virágnak,
Azt, amit más népe tévedésből vett el,
Hadd építse újjá forró szeretettel!

Te kötözd be neki sajgó sérülését,
Figyeld a tengernek minden rezdülését.
Füstölgő fénycsóva csavarog az égen,
Te tartsd meg a népét lángoló reményben!

Nyugtasd meg a hajnalt, mert már nem kell félni,
Fontosabb, hogy végre tanuljanak élni!
Oly sok még a munka, kell egy biztos holnap,
Mosolyogni látni a tündöklő Holdat!

És bár a főváros csaknem porig égett,
Tanítsd meg: szeretni kell az ellenséget!
Szenderedő eső áztatja a fákat,
Ölni sose akart senki katonákat.

Gyalázkodó beszéd nem hagyta el száját,
Hiszen csak védené szeretett hazáját,
De ennek már vége, pusztulás az útja,
Segélykérő karját ismét Feléd nyújtja.

Bocsássad meg nekik: nem tehettek róla,
Hallgatniuk kellett gyilkos parancsszóra,
Tudom, nem akarta egyik sem a másét,
Össze kéne fogni békével egymásért.

Túl kevés az idő, nem lehet mást tenni,
Nincs idő a harcra, csak egymást szeretni,
Temeti a holtat, hű barát vagy rokon,
Nyíljon fehér virág sötétlő sírokon!

Gyúljon fel szeretet: hegytetőn a háza,
Hintsed bő áldásod a norvég hazára,
Fakasszon rügyeket az ébredő szívben,
Tündököljön Napja újra teljes díszben.

Hol a hegycsúcsoknak ködbe fut a vége,
Addig érje körbe az áhított béke!
Megtisztul a szíve, erős lesz a lélek,
És dicsérlek érte, ameddig csak élek,

Mert Te figyelsz mindig a kimondott szóra,
Alázatos imám hadd váljon valóra!
Ez maradt csak nekem, ha már így születtem:
Hű skandináv szívvel, mégis magyar lettem.