Nagy Vendel

Pünkösdölő

Karácsonyra kalácsot,
húsvétra sonkát, tojást, kenyeret,
pünkösdre csodát vagy amit még lehet,
sajnos, a lehetetlenekre kissé várni kell,
kiáradó, befogadó,
malaszttal teljes szíveket.
Istentől kiáradó lelket
adj nekem, Uram.

Az Atya mutatja magát a népnek,
az egy igaz Isten képében láthatják
az értelmezhetetlen Szentháromságot.
Mellette, jobbján ül
Jézus, a Fiúisten,
galamb formájában száll alá a Szentlélek.
Szélvihar és lángnyelvektől kísérve
árasztja el az apostolokat az isteni sugallat.

Megérinti mindazokat
hittel és áhítattal,
kikkel az Istennek még dolga van.

Órainga leng a falon,
nincs kenyér az asztalon,
misebor is kéne,
Krisztus teste, vére
misével dicsérve,
Igét küldve az eltévedettekre.

Rossz idők járnak,
üldözik a hívőt
teret engedve a hitetleneknek,
kiknek bánat a párja,
elszalad az idő árja,
számokkal számlálja,
porcelán a számlapja,
feketék a számok rajta,
nem porcelán Szűz Mária,
vörösréz a mutatója,
kergetőzve futnak rajta
utolérve, elszaladva,
egymás elől elszárnyalva,
hírt hozó angyalra mutatva,
időt jelzőn kakukkolva.

Néha dühödten kivágja
nyikorgó ajtaját
egy megárvult madárka,
majd alkalomadtán
olajozd meg a zsanérját,
jó lesz oda egy olajág,
ne mondják rá, svendliánság,
de ne most momentán,
megszokja lassan a világ.

Annyi az idő,
ahányat kiabál,
jobb időkre vár,
visszafelé nem folyik az ár,
csak mikor a csatornát
duzzasztják a Dunára néző
Sió-torok kapujánál,
nem engedik szennyezni
Európa legnagyobb folyóját,
hadd vigye bölcsen tovább
az egyetemes kultúrát.