Füleki Rebeka

Érzelmeim rébuszai

Most ismét a sporthétre gondolok.
Hiányoznak a lekésett napok.
Valaki egyszer kiszabta sorsom,
Csorba ollója eltörte horgom.

Kedvem takaró, titkos paplanok,
Alattuk elbújhatok s lerogyok,
Majd egy ölelés után kutatok.
S a könnyekben spontán megfulladok.

A szökő cipőfűzöm bekötöm,
Maradását s figyelmét könyörgöm.
A zebrát arcommal simogatom,
Míg a csíkok színét találgatom.

Van, hogy páros, de néha páratlan,
A fejem elsüllyesztem párnámban,
De azt hiszem, hogy még mindig öntöm,
Hátha határozottságra töröm.

De nincs mit fessek, írjak, számoljak,
Mert nem érdekel, akármit szolnak.
Mondhatnak nekem gólyát vagy osztást,
Véleményem úgyis az elmúlás.