Reménytelen csavargó
Hadd legyek koldus a magányos utakon,
Sötét sikátorok lakója,
Egy köntösöm legyen, s az is magamon,
Lyukkal teli halászok hálója.
Párnám alakul kövön s puha harmaton,
Takaróm az est hűvös szele,
Társam a magány, s én mellette csavargón
Haladok hátra, s nem előre.
Elélek egy-egy keserű falaton,
Mely néha testet, néha lelket táplál.
Hírlapok, csak a firkák az utcafalakon,
Könyv nem akad a kezembe már.
Halovány derengés az emléktavakon,
Hogy valaha lehetek király.
Az élet egy keserű maraton,
Melyet nincs erőm lefutni már.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
PierreClochard2022. augusztus 18. 17:46
HOBO: Abban az évben, a Rémek Uralma alatt az emberek egy titokzatos könyvrõl
suttogtak, amelyben csodálatos dolgok vannak a Szabadságról és különös
történetek olyan emberekrõl, akik meg merték próbálni a kijelöletlen Másik
Utat.
A hír eljutott a Helytartóhoz, aki hívatta Júdást, és megparancsolta neki,
hogy szerezze meg a Csavargók Könyvét.
Júdás feltûnt a földönfutók és kitaszítottak között. Látogatásai után
mindenhol fegyveresek jelentek meg és elhurcolták a védteleneket. Végre is a
szerencse Júdás kezére játszott abban a városban, ahol a Hobók Hercegének sírja
állott. A virágfürtû vándorok zsákjából lopta ki a könyvet.
De a tolvaj és a Helytartó értetlenül álltak a szarvasbõrbe öltöztetett lapok
fölött. Segítségül hívták a Robotokat, ám azok csak tehetetlenül nyikorogtak.
Ezután betették a könyvet a Nagyon Okos Gépbe, de az is csak annyit felelt :
"Nincs a memóriában".
Végül felhozatták a börtönbõl a legöregebb koldust, aki felnyitotta a
könyvet, és szavak nélkül énekelni kezdett. Miután méltósággal befejezte dalát,
félelem nélkül így szólt :
"HIÁBA PÉNZ, HATALOM, TUDÁS,
EZT TE NEM ÉRTHETED JÚDÁS.
EZ VALAMI MÁS."
Te is érted a könyvet úgy tűnik. Ritkaság.
Anael2022. július 28. 01:30
Kedves Bernadett!
Elgondolkodtatott fájdalmasan szép írásod. Valahogy mégsem gondolnám, hogy egy "szegény sorsú" emberi létet szeretnél elénk tárni, annál sokkal többet rejt az írásod, persze ez csak az én véleményem.
Valamiért Loyolai Szent Ignácot juttattad eszembe és a "szent közömbösség" fogalmát, bár az utolsó versszakodból még fel-feldereng a kétkedés... de már rájöttél arra, hogy fölösleges köröket kár futni...
Hogy a lelki világod nagyon-nagyon gazdag, abban teljesen biztos vagyok!!!
Remek írásodhoz szívből gratulálok.
Szeretettel és figyelővel:
Anael
orpheus35352022. június 18. 16:53
5. gratulációval.
Bo_Flowers2022. június 15. 15:05
Nagyon nehéz lehet neked szegény sorsú embernek lenni megértem és nagyon sajnálom ha tudnék szívesen segítenék rajtad mert ez engem nagyon megvisel a szegénység tudom milyen érzés elhiszem neked de tényleg csodálatos gyönyörű szép verset írtál a szegénység sorsú emberekről a reménytelen csavargóról nagyon remélem hogy minden ember megtalálja sárga foltját ez már csak így van ezt meg kell értenünk úgyhogy ezt a verset most gyönyörű szépen ügyesen megoldottad brávó gratulálok hozzá neked elismerésül csak így tovább ügyesen és én nagyon szépen köszönöm neked az élményt
John-Bordas2022. június 15. 14:57
Kedves Bernadett, fájdalmasan szép és jól megírt versedet óriási 💓 és figyelővel olvastam, tetszett, kíváncsi vagyok a folytatásra is, ölel János szeretettel
feri572022. június 15. 14:50
Megható, nagyon szép alkotásod.
Szívvel olvastam.
Feri
Mikijozsa2022. június 15. 14:38
MEGHATÓAN SZÉP VERSED SZIVEL OLVASTAM
5367712022. június 15. 14:11
Kedves Bernadett!
Versed nagyon szép, és megható. Nagyon tetszett,megfogott. Szívvel olvastalak, és figyelőmben követlek a továbbiakban. Üdvözlettel:
József