Kalmár Andrea

Egy bögre kávé

Napsütésre ébredünk ma fel,
a kerti kávé mindig felderít.
Bőröm szivárványán játszik a napfény, és
lehunyt szemeimen érzem,
aranyra vált ez az édes, szép vidék.

Melegszem, mint gyíkok a köveken,
élvezem a napfény erejét.
A téli nihil múlni kezd belőlem, és
a napsütéssel telve
programot vált elmémben a létezés.

Megtalál a szeretet, a béke,
egységgé válik minden,
mi tegnap még szétzilált.
Hittel és reménnyel kezdődik egy újabb fejezetű élet,
a lemez plasztik B oldalról egy
színesebb A oldalra vált.

Mennyi erő van egy napsugárban,
mennyi szépség vár itt rám!
Egy csapásra kinyílik a fénytől a lelkem, s érzem,
eljött minden, mit annyira vártam már.