Sajnálom!
Sóhajoktól hangos szobám,
Agyalok, hogyan tegyem jóvá,
Jövőben ilyet sose tennék, hisz
Nálad jobban nem kívánhatnék!
Áldom az eget, mert mellettem vagy,
Látom, én mégis állandóan bántalak!
Ostromolom magam, bár nem segít,
Most ha tehetném, üvöltenék!
Szívem apró darabokra hullott,
Ez tudom, most rajtam múlott!
Rám napok óta nem számíthatsz,
Ez fölös harc volt, mit veled vívtam!
Látom, mekkora sebet ejtettem,
Megteszek bármit, hogy jóvá tegyem!
Ezer kérdés kavarog bennem,
Magamban a választ nem lelem!
Szebben kifejezni nem tudom,
Egekben van a pulzusom.
Rád gondolok minden percben,
Ezt tagadni értelmetlen!
Tőlem most ennyire futotta,
Levelem, remélem, nem untat.
Egyet kérek tőled mindössze:
Kezdőbetűket olvasd össze!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Madmi2022. június 17. 20:05
Remekül megírtad. Szívvel gratulálok hozzá: Adriana
feri572022. június 12. 15:53
Nagyon szép alkotás Bernadett.
Szívvel olvastam.
Feri
HMMarta2022. június 12. 15:46
Nagyon szép vers, kifejező.
"Szebben kifejezni nem tudom" - ez szerintem tényleg így igaz, nagyon szép megfogalmazásban került kinyilvánításra a mondandó. Remélhetőleg elolvassa akinek szól. Gratulálok!
Mikijozsa2022. június 12. 11:09
Remek a versed nagyon tetszik szeretettel gratulálok nagyon szép
"Egekben van a pulzusom.
Rád gondolok minden percben,
Ezt tagadni értelmetlen!"