Bahus Katalin

Tanévzáró köszöntő

Nemrég még félve kísértünk titeket az osztályterembe.
Aggódva néztétek a hatalmas padot, táblát, sírva kértétek,
vigyünk haza,
hisz nem tudtátok, mi vár ott rátok,
mennyi mindent kellett tanulnotok,
s oda miért kell mindennap járnotok.
Ma itt álltok szépen felöltözve,
egy valami változott csupán,
hogy most mi zokogunk igazán.
Mert eltelt hamar e sok év,
s vár rátok megannyi új dolog,
amihez kitartást kívánunk.
Ne feledjétek soha:
a tanulás alapja az élet oszlopa, s az iskola annak az első lépcsőfoka!