Boldog István

Pünkösdi királyság

Ha tudnátok, vállamra
mekkora gondot rakott
az ég - mi nem csekélység,
éreznétek, irigyek, mily felelősség
a kormányozás. Király lettem,
megnyertem az ötös találatot!
Fejembe nem fér bele,
mit kezdjek vele,
hová tegyem vagyonomat:
hullára igyam magam,
s pénzzel trágyázzam síromat?
Félre most az ivással,
józan bolond az,
ki nem tud bánni csillogással!
Mindent eladok, adok-veszek.
Pénzkölyköket új bölcsőbe rakom,
hadd gyűljön, gyarapodjon haszon.
Zöldségrészvényes leszek.
Társulok egy hasonszőrű
toll és rongypiacába.
Belecsapunk a lecsóba
végre valahára!
Gyárat veszek,
bele kötőgépeket teszek.
Szorgalmas pókok napestig
szőnek erőfonalat.
Kell a háló, mi megvédi
a birodalmamat.
Családomra íratok pár trafikot,
ez csak kedvtelés:
jövedelmező most a füstölés.
Pöfékelek szállodám tetején,
a fürdőmben.
Nekem játszik a Mulatós Bacilus
Zenekar - élőben.
Tuti tipp leszek lóversenyen,
a haszon mesés:
örömittas éjszakában
holtbiztos befektetés.
Állatkertben villásreggelizhetnék.
Majmokkal ennék
csilis banánt
s mindenféle divatkaját.
Nekem is dukál,
hétvégén kijár a pihenés:
sok jövés-menés,
vásárolgatás,
pénzszámolgatás után.
A fesztiválokra
helikopteren érkezem meg.
Alattvalóim kezében
kis papírzászlócskák,
rajtuk az én sikerfotóim díszelegnek.
De jó is az,
ha mindenki neked hízeleg!
Nem félek az arcomtól,
ha az kell...?!
Sok puccos helyre hívnának:
hol csak enni-inni,
poénkodni kell.
Gazdagságban fürödhetek,
köszönet népemnek ezért.
Tejbe pottyant légy álma teljesült,
Kánaánba ért.
Cukorkákat dobálva,
legszebb vigyorommal kombinálva
osztogatom a kegyet.
Ingyen adom én már,
mint Mona Lisa mosolyát
a képtár.
A jégkockákat megsütve,
vaníliás molekulaszósszal
rendeltetem.
A bolháimat cirkuszba
vitetem.
Az ébresztőórákat,
mind összetöretem.
Homokórába záratom
a reggeli átkokat:
- jaj, mennyi az idő?
De furcsát álmodtam!

Pünkösdi tivornyaestén
csak ivott, ivott a sok bolond:
ki királyuknak választott.
Nem tudtam elbliccelni én.
Jött - kutyaharapás szőrmentén,
libabőrrel hátamon.
De jó is nekem,
jobb a közérzetem,
hogy élhetem trón-fosztott,
szegény királyként
a régi életem.