Almási Nándor

Vérdal

Lovagi torna reggelén
csapzottan ébredt a kiskirály.
Álmatlan volt éjjele,
kialvatlan bús szeme.

Koronája fénytelen,
vélt hatalma dicstelen.
E napokra várt már rég,
nem érezte, hogy célba ért.

Az uralma jogtalan,
királyságában káosz.
Pátosz helyett csak lázadás,
dicsfény helyett csak ármány.

Mondjátok, mit tegyek!
A koronám miért fénytelen?
Szolgalelkű talpnyalók!
Van-e köztetek tanácsadó?

Uram, míg hatalmad igaztalan,
néped elismerni nem fog.
Szólt halkan a belső hang,
s hosszan zengett, mint harang.

Felszólalt a királyi főlovász,
szava mindig méz és máz.
A lovagi tornát meg kell tartani,
a hangadókat el kell némítani.

Halld szavam, Te kiskirály!
Visszakozni késő már.
A viszály magját elvetettük.
A termését leszüreteltük.

Megkaptad a zöld lovad!
Te itt már csak bábu vagy.
Játszd csak hát a szereped,
mosolyogj, míg teheted.

Meg kell törni őket karddal,
Bugyogjon belőlük a vérdal.
Szólalt fel a második,
kin a király csak névleg uralkodik.

A kincstárat meg kell tölteni,
a királyi adót is meg kell küldeni.
Cirkusz kell, és kenyér a népnek,
különben a vásárosok mind meglépnek.

Gyerünk! Nyissuk meg a tornát!
Állt fel a bábkirály.
Az istállóban lóra, hátra.
Vágtassunk a viadalra!

Elöl a kiskirály vágtatott,
Mögötte mind a talpnyalók.
Szél tépi a zöld ló sörényét,
közeledő eső takarja a nap fényét.

A lándzsatörő pálya néptelen,
a vásárosok kósza hada távozó.
A döbbenet a küldöttségen
puszta kézzel tapintható.

A viharos szél bömbölve a zászlót tépi.
Az ég hirtelen leszakad.
A vásár porában már sár csicsog.
Nem lesz itt torna, csak romok.

A zöld lovon az eső sávokat húz,
a kiskirály arca elsápad.
S mint a csodalóról lemálló festék,
úgy folyik a könny a király testén.

Szemből fekete lovas vágtat,
kezében pajzs és kopja.
Lendületet vesz a karja,
majd fegyverét erősen dobja.

Sziszegve száll a lándzsa,
eső és szél el nem térítheti.
Reccsenve hasít vértet s vasat,
átszúrja a lovat s a lovast.

A kiskirály és zöld lova
lándzsával együtt dől a sárba.
Menekül minden bizalmaskodó,
ura szörnyű halálát látva.

A fekete harcos lova ágaskodik.
Nyergéből lovasa lenéz.
Vérdal nekünk nem kell.
Se talmi fenség!