Bohó(c)arc
A festék szememről kopni kezd,
estére egyedül marad lelkem.
Ujjaim közt a fekete festék csak folyik,
könnyeimmel együtt a lefolyó elnyeli.
Nap történései mint mázsás súlyok,
miket megrogyva magam után húzok.
Mégis mosolyra húzódik szám,
ezt várja el tőlem a világ.
Vicces mondatok, derű szememben,
elcsépelt bölcsességek szívemben.
Lelkem törései, homlokom barázdái
mind-mind egy bohó(c)arc lenyomatai.
Maszkom leveszem, ma már nem kell több mosoly,
holnap majd felkelek s újra felrajzolom.
2022. április 12.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Barbi0502(szerző)2022. június 1. 05:33
@feri57: @John-Bordas: @orpheus3535: @41anna: @kokakoma: @molnarne: @kicsikincsem: Hálásan köszönöm kedves szavaitokat!
Barbi
kicsikincsem2022. május 29. 12:42
Versed mellé szívvel gratulálok!
Ilona
molnarne2022. május 28. 20:59
Nagyon szép alkotás szívem hagyom szeretettel gratulálok:ICA
kokakoma2022. május 28. 15:04
Nekem tetszik a hasonlat a bohóc, és az önmaszkot viselő ember életében. Szívvel gratulálok. János
41anna2022. május 28. 14:24
❤️4. Szép!
Melinda
orpheus35352022. május 28. 13:32
Erős vagy, ha mosolyogni tudsz minden nap, s talán lesz még igazi is. A vers tetszett!
John-Bordas2022. május 28. 11:38
Drága Barbara,nagyon erős, ütős vers, ❤️ gratulálok hozzá ölel János szeretettel
feri572022. május 28. 11:17
Szomorú, nagyon szép érzelmes alkotás Barbara.
Szívvel olvastam.
Feri