Petercsák Bálint

Út a végtelenbe

Az idő csak figyel.
Halad előre,
Nem siet,
Egyre csak megy és megy.

Pedig sokat jelent,
De mégis jelentéktelen,
Hisz ott van mindenben,
De sehol sem teremt.

Az idő csak van.
Telik, de nem gyorsan,
Nagyon lassan
És elég halkan.

Nem tesz semmit,
Mégis valamit,
Csak megy.
De merre?

Vajon a végtelenbe?
Útjának van értelme?
Sok nem lehet,
Hisz nem siet.

Ő talán tudja,
Mert ez a feladata.
Valami így alkotta,
Nem most, hanem a múltban.

Megérteni nem lehet,
Csak létezni vele,
Élni benne,
Függni tőle.

Az idő nem siet,
De minket késztet
Arra, mire ő nem képes.
Hisz sietni számára nem lehet.

Mi sietünk.
Bárhová megyünk,
Bármit teszünk,
Mi ráérve nem leszünk.

Az idő csak figyel.
Lenéz minket,
Hiszen más dolga nincsen.
Egyre csak megy és megy.