Telek Zoltán

Kései bánat

Egy szál virág egy életért nem nagy dolog.
Látod, Édesanyám,
Neked én ma még ennyit sem adhatok.

Egy csók, egy ölelés csekély dolog,
nem pótolja azt a sok fárasztó napot,
mit azzal töltöttél, hogy engem felnevelj.

Hálát kéne mondanom,
de már nincs kinek,
már régen elvettek tőlem az égiek.

Pimasz gyerek, ki csak most érti meg,
hogy nincs fontosabb,
mint az anyai szeretet.

Buta gyermek, ki későn eszmélt,
hogy nem maradt semmi mása, mint az emlék.

Az emlék, mit szomorú szíve mélyén őriz,
amíg a halál el nem hívja őt is.

Csak remélni tudom, drága, jó anyám,
hogy megbocsájtod nekem minden hibám.

És ha nekem is eljön a búcsúóra,
és földi létem végetért,
tiszta szívvel állhatok eléd,
és elmondhatom, hogy végre fiad is hazatért.