Krausz Géza

Térdarab

A dobozon kívül is van élet
- ezt suttogta a "józan" ész.
Hitte is, nem is. Igaznak vélte;
vagy elnyomott minden késztetést.

Egy nap már nem bírta. Ki kellett
nézni - a dobozba lyukat faragott.
Szemét a lyukhoz odaemelte,
s izgalmában izzadt, szuszogott.

Kint olyat látott, hogy beleszédült.
"Hát van ilyen élet?! Fénylő létezés?!"
Zűrzavar, örvény, színek és fények...
"Hát kellett ez neki?!" Inkább félrenéz.

Szemét elkapta. A doboz aljához lapult;
de a doboz már nem volt ugyanaz:
a lyukon át kis ujjak a dobozba nyúltak,
s rajzoltak fénnyel pajkos rajzokat.

Már nem akart látni. Régebben jobb volt,
hajtogatta: félhomály, meleg, biztonság.
De már hiába: tudta, hogy túl a dobozon
él, virul egy másik, egy tágasabb világ.

E gondolat nem hagyta nyugodni.
(Bár kinézni többé sose mert.)
Esténként egy szebb, tágasabb világról
kisfiának mesélt vagy énekelt.