Attila Diós

Lux veritatis

Éji röptét nézem e világnak
Életek kínját nem kívánom másnak
Összegyűlt fellegek takarják a napot
Fénytelen homályban suhanó gondolatok
Lépnék előre de lábam nem találja helyét
Útelágazások futnak mindenhol szerteszét
Melyikre menjek most még nem tudhatom
Múlt rám száradt nyűgét egyre csak vakarom
Mit csináljak a jelenben ha nem látom a jövőt
A megfércelt társadalomban nem érzem az erőt
Jó lenne kijutni a megcsinált válságból
A boldogság zenéje biz` nem erről dalol
De nem látható erők mozgatják a szálat
Gúzsba kötve fejlődését emberek hadának
Sugárzó portálok gerjesztik a sok zavart
Tisztánlátás gépében megakasztva a csavart
S ki mint vet az addig úgy arat
Míg fel nem zabálják a nagyvilági agarak
Nem okolva senkit nyűgünk posványán
Megbékélni a világ okozati láncán
Tenni kell a dolgunk hogy a most szülessen
Ne teljen el a napunk teljesen üresen
Rezonál a világ amire csak akarjuk
Véka alá a gyertyát ne nagyon takarjuk
Hisz a fényből csak a fény világlik tüzesen
Bölcsesség szavára leomlik a máz teljesen
Aludni kéne egy pihentetőt egy nagyot
Hogy felkelve érezzem a melegítő napot
Tudatára ébredve az élet egy folyamat
Megtalálni benne a valódi igazat