Szerző
Kancz Mónika

Kancz Mónika

Életkor: 18 év
Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 83 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2022. május 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (8)

Kancz Mónika

Egy 18 éves apáca vallomásai

Azt hiszem, boldogságot hallucináltam.
Két nagyon rövid percre.
Ne, ne, ne, emlékfoszlány, kérlek, ne menj olyan messze.
Hogyan is volt, várj, beszélgettünk,
Átlagosan 2,7 tized percenként felnevettünk.
Írtam róla verseket, már-már neki adtam volna az uzsonnám felét,
Kapcsoljon már valaki valami romantikus zenét.

Ne felejtsd el bepakolni a naptejet.
A naptej az fontos. Főleg nyáron.
De pakolj egy pulcsit is,
Esni fog, úgy látom.
Bőrönd a kocsiban, emlékek mögöttem,
A jelenben utazom, a jövőm meg előttem.
Esőcseppek potyognak,
Lefolynak arcomon,
Így egyszerűbb könnyeimet
Esőnek álcáznom.

Ugye tudod, hogy tartozol nekem...
Tartozol nekem rengeteg
Idővel, érzéssel, csodával, nézéssel,
Emlékkel, kalanddal, rengeteg mosollyal.
Venned kell nekem egy új ruhát,
Milyet összekoszoltál és eltéptél,
Venned kell nekem egy új szívet,
Milyet megaláztál és összetörtél.

A könyvek 121. oldalán van mindig a csattanó.
Ezt most tudom, miért írtam ide.
Jó, ha tudod.

Amióta ismerem őt,
Nem látogattam az exem.
Ami nálam nagy szó,
De ne kérdőjelezd meg a hűségem.
Szóval van ő, hamar friendzoneba rakott,
De nyugi, ez nálam már csak ilyen megszokott.
Úgy teszek, mintha minden döntésen olyan egyszerű volna,
Mintha minden gondolatom nemcsak
Róla szólna.
Mintha nem ismertem, mielőtt ő
Megismert volna,
Mintha nem lenne minden hullócsillag elpazarolva.
Mintha hajnal egykor nem a plafont bámulnám könnyes szemmel,
Mintha nemcsak eljátszanám, hogy igen, velem minden rendben.

Nyomom a gázt, az autó gyorsul,
Kihajtunk a főútra,
Bőröndöm mélyén minden kincsem:
Egy titkos kis ládika.
Ládikában levelek, azokon az emlékeim
Papírra vetve legféltettebb, elrejtettebb félelmeim.
Nyomom a gázt, az autó gyorsul,
Jogsi nélkül száguldunk,
Ott vagy te, itt meg én, ébren együtt álmodunk.

"Csináljunk most inkább egy polaroid képet",
Ebben az elrontott világban legalább egyvalami szépet,
Csináljunk most inkább valami maradandót együtt,
Hogy valami valódi legyen... már nincsen itt... eltűnt.

Ízléstelen vicceid elsütöd,
Illedelmesen nevetek,
A központi zár kattan,
Sejthettem volna, hogy nemcsak beszélgetni fogunk az autódban.
Nyelek egy nagyot,
Szívem a torkomban dobog,
Ért már engem rengeteg
Sokkal rosszabb dolog.

19 tételt kell még megtanulnom,
Még jó, hogy csak 20 volt feladva.
Elolvasok egy sort, de közben csak az ő
Hangja zúg fejemben visszhangozva.
Utolsó év előtti hajtás, vaskos könyvek,
Záporoznak szemeim előtt a még nyugis emlékek.
Magány elől menekülés,
Hatalmas kávéhalom,
Mentalbrakedown minden nap,
Én ezt már nem akarom.
Nem valódi érzések,
Érzelemmentes napok,
Megértem, ha mindezek helyett
Inkább az alkoholt választod.

Max hangerőn szól a zene,
Feljebb tekerném, de nem lehet,
Bárcsak együtt utaznánk el,
Én elutaznék veled.
Egyedül ülök a kocsiban,
Kiszállnék, de nem lehet,
Előtte írnom kell még neked
Egy búcsúlevelet.

Igen, igen, mondtam mosolyogva,
De közben egész lelkem hullott darabokra.
Igen, szerintem is nagyon aranyosak lennének együtt - mondtam,
Szerintem nem nagy titok,
De bevallom, hazudtam.
Igen, persze, persze, hogy szurkolok neki,
Istenemre mondom, nem volt szándékos a mondat végén az a pszichopata emoji.
Igen, igen, remélem, egyszer boldog lesz,
De addig távolról figyelem őt, hátha észrevesz.

Mikor azt mondtad, hogy menjünk el beszélgetni,
Azt nem úgy értettem,
Hogy nonverbális kommunikáció,
Szád a számon, kezed a ruhám alatt,
Mert a nyögéseimmel csak egy dolgot tudnék kifejezni, hogy átkozottul kívánlak.
De nem leszek ettől több, nem tudsz meg rólam semmit,
Sem a vágyaimat, vagy hogy csalódtam, na, de mennyit...
Csak egy test vagyok, boldogságod forrása, mi gyenge,
De valójában te sem vagy kíváncsi az én lelkemre,
Igazából te sem akartál megismerni, nem érdekelt a személyem,
Sosem vágytad felszínre hozni a legrejtettebb énem.

Kérdezz rá. Kérdezz rá. Kérdezz már rá, az isteni...
Jó, akkor ne szólj, ne mondj inkább nekem semmit.
Nem jöttél még rá? Tényleg... ez érdekes...
Olyan vagy nekem, mint Boginak a tizenkétES...

Az autó gyorsít, M6-os autópálya, felfelé, 180,
A bőrönd csak úgy hánykolódik a csomagtartóban.

Felborult a bioritmusom, mióta ismerem,
Azt kívántam, hogy éjjeltől-nappalig beszélgessen velem,
És úgy is lett...
Ráadásul ha egy társaságban előkerül a neve,
Mindenki úgy emlegeti, hogy tudjátok: a Monesz jövendőbelije...
Mi közben pedig, mint a dominók... én belé, ő másba,
Bárcsak ne lennék... bárcsak ne fájna...
Még a napi topjoyom is azt mondta, hogy a szerelem csodákra képes,
Na, ja, de mihez képest...?
5 kilót fogyni 1 hét alatt nem olyan nagy szó,
Éjszakából nappalt varázsolni sem túl jó,
De ha már 2 méterről zavarba tudjuk hozni egymást,
Na, az már valami...
Egyszer erre azt mondta valaki,
Hogy köztünk biztosan volt valami,
Vagy lesz majd...
Ja, lehet, hogy ki fogom csinálni azt a csajt...

Boldog születésnapot! - néznek rám.
18 éves lettem, egy igazi felnőtt talán.
Kamu mosolyok, nem őszinte nézések,
Hátba szúrás. Válasz nélküli kérdések.
Vettem sört, töményebb nem volt,
Érzem a torkomon lefolyó maró alkoholt.
Csillagfények vagyunk, villódzó LED-lámpák,
Egyetértünk valamiben, ez egy
Elrontott világ.

Állunk egymással szemben...
Akkor most barátok extrákkal?
Tudod, ilyenkor dobálóznom kéne anyáddal,
Én mégis csak azon agyalok, hogy
Miért, egyébként barátok vagyunk?
Van bármi közös bennünk? Van közös múltunk?
És mi van az idővel, meg az emlékekkel,
A közösen eltöltött, boldog percekkel.
Tudnál mesélni arról, hogy ki vagyok?
Arról, hogy betegesen vonzanak az unikornisok...?
Barátság első lépése, legalább egy filmnézés,
Órákig ülni a BG-ben, több ezernyi kérdés.
Beszélgetés tabuk nélkül, forró-csokihegyek.
Vagyis az, hogy te mit iszol, nekem teljesen mindegy,
Én forró-csokizni fogok, az fix.
Első randin majd kávézunk,
Másodikon kérd meg a kezem,
Nyáron újra találkozunk,
Maradj addig velem.

2022. április 7.
8 hónapja vagyok szerelmes belé.
Mások ennyi idő alatt gyereket,
Mi csak (z)űrt csináltunk,
Hosszú évek alatt szörnyekké váltunk.

Meredten bámulok keresztül a párás ablaküvegen,
Hagyom, hogy piszkos keze engemet a bűnbe bevigyen,
Megnyíltam neki, megmutattam magam, addig kérlelt,
De igazából egy dolog járt fejemben, hogy ez miért ennyire túlértékelt?
Megadtam neked magam, nem volt erőm harcolni többet,
Istenem, könyörgöm, vessünk az egésznek mielőbb véget.

Emberek milliói a tévé előtt fekszenek,
Egyedül éjszaka jobb dolgot nem lelnek.
Kapcsolják a csatornákat, RTL-re váltanak,
Hátborzongató csend járja át a szobákat.
Világszerte mindenütt összetört szívek.
Balesetről szólnak az éjszakai hírek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Mate_20012022. május 5. 23:29

Remek vers. Szívvel gratulálok hozzá. Mától figyelem további alkotásaid.
Szívvel :Máté

orpheus35352022. május 5. 20:39

Mindent látsz! Gratulálok a vershez.

Motta2022. május 5. 17:48

Remek.
Szívvel olvastalak
Motta

gypodor2022. május 5. 16:20

Emberek milliói a tévé előtt fekszenek,
Egyedül éjszaka jobb dolgot nem lelnek.
Kapcsolják a csatornákat, RTL-re váltanak,
Hátborzongató csend járja át a szobákat.
Világszerte mindenütt összetört szívek.
Balesetről szólnak az éjszakai hírek.

Pár millióan éjszakai műszakban dolgoznak, sokan fáradtak a napi munkától, vannak, akik tanulnak. Szóval árnyaltabb a kép.
Egyedi, naplószerű, jól megírt szabadvers, kamaszos kiszólásokkal, s vágyakkal.
Szívvel
Jól írsz
Gyuri

feri572022. május 5. 14:28

Figyelővel olvastam Mónika.
Üdvözlettel.
Feri

feri572022. május 5. 14:27

"Emberek milliói a tévé előtt fekszenek,
Egyedül éjszaka jobb dolgot nem lelnek.
Kapcsolják a csatornákat, RTL-re váltanak,
Hátborzongató csend járja át a szobákat.
Világszerte mindenütt összetört szívek.
Balesetről szólnak az éjszakai hírek."

Szomorú, nagyon szép alkotás Mónika.
Szívvel olvastam
Szeretettel.
Feri

Taki2022. május 5. 14:17

Teljesen átereztem a vívódasodat... ragyogó versed szívelem, Téged meg figyellek eztán!
Laci

Szeati2022. május 5. 12:51

Bravúros alkotás, nagyon nagyon tetszett!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom