Árnyék én
Árnyék én, mondd, mi vagy te?
Képzelet szült-e?
Vagy miért létezel bennem?
Hogy kínozz mindig engem?
Annyi keserű emlék bontja
e remek elmét!
Már nem is számolom,
általad miért kárhozom.
S én is megfeszíttetek,
önnön Golgotámon elvérzek.
S te a sorban állva kacagsz,
mint jó hóhér, csak mulatsz.
Árnyék lény, nem én;
takarodj belőlem, te rém!
Nem akarlak téged, eredj,
többé mellém ne heveredj!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
A.M.Alex(szerző)2022. május 14. 08:52
@feri57: @orpheus3535: @JohanAlexander: @Madmi: Nagyon szépen köszönöm mindenkinek!
Madmi2022. május 6. 14:52
Remekül megírt vers, kedves Máté. Tetszéssel hagyok szívet. Szeretettel: Adriana
JohanAlexander2022. május 4. 07:49
Nagyszerű vers Máté.
orpheus35352022. május 3. 19:27
Megértem! Rossz ez a bizonytalanító rém bennünk. Tetszett a vers.
feri572022. május 3. 18:19
Remek alkotás.
Szívvel gratulálok.
Feri