Felhőt szeretni
Holdvilágban
Csüngtem még az ő fényében,
S lám, a kedvenc felhőm
Viharrá vált, azt hittem, szellő, mi simogat,
De maga az édes iszonyat.
Ordító orkán kihalt utcán,
Talán így jő el a Sátán.
De szólnék:
Legnagyobb hibám, hogy ember lettem, eh,
Csak jöjj már újra, Nap,
Bőröm fakóját színesre fesd,
Régi házak, kopott falak,
Lopott emlékek
Keserű csóka,
Jó nagy falat;
Szeretem, hogy én már csak én vagyok,
Elmém tiszta, szilánkos valóság.
Így közönyöm tekerem be tréfából, vígságom
Összevissza téblábol,
Falakat épít törött téglákból.
Kiszökött a levegő ebből a légvárból, kiszakadni nem tud berögzült sémákból.
Mosolyom mosolyodra
Túl valóságszagú,
Csak megiszonyodna.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
raitano2022. május 4. 09:23
Egyedi alkotás lett!
Gratulálok és így tovább!
orpheus35352022. május 3. 19:35
Szeretem, hogy én már csak én vagyok,
Elmém tiszta, szilánkos valóság.
Nagyon jó ez a két sor.
Husselisillant2022. május 3. 18:13
"Szeretem, hogy én már csak én vagyok,
Elmém tiszta, szilánkos valóság.
Így közönyöm tekerem be tréfából, vígságom
Összevissza téblábol,
Falakat épít törött téglákból.
Kiszökött a levegő ebből a légvárból, kiszakadni nem tud berögzült sémákból.
Mosolyom mosolyodra
Túl valóságszagú,
Csak megiszonyodna."
Ez most nagyon én vagyok! Köszönöm! Remek írás!🙏❤
feri572022. május 3. 14:50
Kitűnő filozófiaversedhez,
Szívvel gratulálok.
Feri
baloghzoltan2022. május 3. 10:05
Imádom!