Üvegfestés
Jövőlátó lencsén nézek keresztül,
Majd a falra kapom tekintetem, lekopott festékdarabok között kereszt ül.
Háttér csak az aranyozott keret, pupillám ecsetvonásaiban drapp éri a
Kéket, így omlik az ablakokra a függöny-drapéria.
Takarásban az idő anyaga, színezetlen valóság -
Eltorzítva a két egymással farkasszemet néző világ.
Átnyúlok az időn, és azt kívánom, váljak eggyé az üveggel,
Legyek én is transzparens, időtlen, ha eljön a reggel,
És a Nap végtelen sugara ad nekem színt,
De csapdába ejt, mert csak maga a lencse lehet objektív.
2021.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Callypso2022. május 6. 15:05
Van művészet, filozófia, könnyedség és egyben mélyen elgondolkodtató vonal is a versedben. Remek lett, szeretettel gratulálok! (:
Kicsikinga2022. május 1. 20:08
@Hanabiplusz1:
Tudod, az úgy van, hogy amint közkinccsé teszel egy művet, már nem a sajátod, ki így, ki úgy interpretálja, sokszor hozzátesz, sokszor elvesz belőle, mert amíg olvassa, nézi, látja, addig az övé.
Ezt a sorsot kapja az alkotójától.
Egyébként az "üvegfestésedben pontosan azt érzem, hogy a színek nem takarnak, hanem megengedik az átlátást, előre, hátra, néha még vezetik is a direkciót.
Így gondolom én.
Hanabiplusz1(szerző)2022. május 1. 12:56
@Kicsikinga: Köszönöm! Valójában nem egy templomban írtam egyénként, minthogy ateistaként nem is járok misére. Az egyetemen született a vers, az ablakon kibámulva, mégis úgy gondoltam, jobban megfelel egy ilyen helyszín a vershez.
Kicsikinga2022. május 1. 04:19
Nagyszerű!
Nem egysíkú látásmód, ami óriási ajándék, ha az ecset jó kezekben van.
Örülök, hogy a szép templomi csendben, az én gondolataim is kalandozhattak egy kicsit.
John-Bordas2022. május 1. 01:21
Nagyszerű és remekül megírt bemutatkozó verset hoztál olvasásra, tetszett szívvel és figyelővel gratulálok hozzá ölel János szeretettel
feri572022. április 30. 18:43
Remek szép kiváló alkotásod Hanna.
Szívvel olvastam.
Feri