Szerző

László Sándor

Életkor: 68 év
Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 148 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2022. április 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

László Sándor

Találkozás

Utca kövén koppanva lép
egy nyúlt alak; néma, hallgatag.
Sötét árnyát követi fény,
s arcát fürdetve lassan ballag.
Ajkán lágy mosoly, szeme kacag,
s távolban ott áll a remény.
Holdfényű kedves, add most magad,
halkan kéri, csendes, szerény.

Karját ölelésbe fonta,
s hideg márványnyakába borult.
Álltak kőként egymást fogva,
közeli harang értük kondult.
A vérük vadult, s arcuk pirult
egymás édes csókját lopva.
Testük rezzent, érintést koldult,
s csendben mozdultak táncolva

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


mazsolapetra2022. április 29. 11:34

Csodálatos vers, szívből gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom