Régen volt húsvét
Nincsen már kis szatyorka, sem farmerkabát,
Nem küldhetem előre versmondásra apát.
Nincsen csipkés tálkában jó illatú festett tojás,
Nincsen ősz hajú, otthonkában mosolygó, kedves locsolás.
Nincsen már tojások között szatyorban csörgő kincs,
Pedig oly nagy öröm volt az a kölniillat áztatta megannyi forint.
Csokitojás, bárányka vagy néha nyuszi,
"Nem szabad egyszerre megenni!" - mondotta anyuci.
Mentek a legénykék egész nap lelkesen,
Ne hervadjon el senki, locsoltak rendesen.
Finom sütik voltak, szégyenlettek venni,
Nem lehetett minden helyen ugyanannyit enni.
Festett tojás héja alatt ugyanolyan kék volt,
Finomabb úgy az is, mint amilyen szép volt.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Szickey_Me2022. április 17. 12:26
Picit talán enyhemardosó, picit nosztalgikus, önkéntelenül mélybugyorbacsusszanó, nagyon kedves és nagyon szerethető.
Szépen tűnik kirajzolódni az a saját, fontos, sajátos vershang is, mindeközben ...
Nagyon köszönöm, különleges kis élmény volt, többfajta érzéstalálkozással.
Köszönöm szépen, kedves László, :)
Szickey
S_Patricia2022. április 17. 11:09
Szórakoztató visszaemlékezés régi húsvétokra, ráismerek.
Szívvel gratulálok.
feri572022. április 17. 09:25
Nagyon szép nosztalgikus húsvéti emlékezésversedhez László.
Szívvel gratulálok.
Feri
racio502022. április 17. 09:05
Veled nosztalgiáztam, kedves László! Első szívvel: Ferenc